Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sakura:
Lefagytam.
Ő nem egy szörnyeteg, hanem egy ember...
A gyökereken keresztül éreztem a sötét erőt, mely gúzsba kötötte emberi énjét. Tiszta lélek lakozik benne, nem ő választotta ezt az utat. A sötétkék nyakán láttam megvillanni egy szurony fekete jelet.
- ÁLLJ LE!!! – ordítottam Sasukénak, miközben a sárkány és Sasuke közé vetettem magam.
Sasuke a hatalmas katanáját pár centire állította meg tőlem. Szívem majd kiszakadt a helyéről, ahogy a szikrázó penge élével néztem farkasszemet. Sasuke elhajította a fegyverét jó messzire, a Susanoo páncélját megszüntette. A dühét nem palástolta az arcán, teste szintén remegett az indulatoktól.
Egy villámlépéssel az intimszférámba hatolt és megragadott a vállaimnál fogva.
- MÉGIS MI A JÓ FENÉT KÉPZELTÉL MAGADRÓL? HALÁLVÁGYAD VAN?! EGYSZERŰEN NEM UGORHATSZ ÍGY ELÉM, ÉRTETTED?! ÉPPENHOGY SIKERÜLT MEGÁLLNOM! – üvöltözött velem. Még sosem láttam ilyen idegesnek – Majdnem megöltelek! – folytatta egy kicsivel csendesebben, de tényleg csak egy kicsivel.
- Sajnálom – rebegtem, igazából most fogtam fel, hogy simán kettészelhette volna a testemet. Tényleg csak a jó reflexeinek köszönhetem az életem – Ő ártatlan. Kényszerítették erre – bököm ki lassan mielőtt folytatná a kioktatásomat – Valójában... - nem érkeztem befejezni, mert Sasuke nagyon nem tartotta befejezettnek az ügyünket.
- Majdnem megöltelek – ejti ki fojtottan – Felfogtad?! – lassan bólintok, ő továbbra is szaggatottan veszi a levegőt – Ígérd meg, hogy több ilyet nem csinálsz! – ejti ki fél fokkal nyugodtabb hangnemben.
Megráztam a fejem.
- Ezt nem ígérhetem meg – körmei a vállamba vájtak, de nem szisszentem fel a fájdalomtól – Ha egy ártatlan életet megóvhatok, annyiszor ugrok eléd, ahányszor kell – a dühe úgy robbant be, mint a leghevesebb viharban csattanó égzengés.
- Már hogy lehetne ártatlan?! Meg akart ölni minket! A tengerben is majdnem megfulladtál a támadása miatt! – kiabált velem indulatosan.
Én viszont nem kaptam fel a vizet csodával határos módon.
Sajnáltam a szemlélete miatt.
- Egy cselekedete miatt ítéled el őt – mutattam a sárkányra, szemeiben már nem a harag dúlt, hanem a megnyugvás ült ki a tekintetére – Csak te tudsz rajta segíteni – Sasuke keserű mosolyra húzta a száját.
- A világ engem is egy cselekedet miatt ítél el... - lassan kifújtam a levegőt, hogy alaposan átgondolhassam a szavaimat. Bátorkodtam megérinteni a csuklóját.
