SasuSaku: Nanadaime

92. fejezet

Sasuke:

"Csak időben érjek oda!" - egyedül ezt mantráztam magamban.

Az esőfelhők alacsonyan gyülekeztek az égen, a Susanoo szárnya néha elveszett a fekete felhőtakaróban. A környéket folyamatosan pásztáztam palota és ellenség után kutatva, de csak az érintetlen anyatermészet húzódott alattam. Viszont minden egyes szárnycsapással úgy éreztem egyre közelebb kerülök a célomhoz. 

A tenyerembe hirtelen lüktető fájdalom nyilallt, amit egy kis masszírozás sem vitt ki. A Hold pecsétje lüktetett és ezzel egy időben egy erőtlen suttogás visszhangzott a fejemben. A hang oly gyenge volt, hogy nem is értettem először. Igyekeztem jobban koncentrálni és a hangokat a helyükre rakni.

Kétségtelenül Indra hangját hallottam a fejemben.

Meglepett, hisz tudtommal nem kötődött már az én testemhez, de jelenlétét betudtam a pecsétnek és a palota közelségének.

Bizalmatlanul fogadtam "társamat" és annál jobban összezavart, amint elismételte a mondanivalóját.

- Segíts megölni, kérlek! - Büszkeségét elhagyva kért tőlem segítséget.

Alapvetően trükknek gondoltam volna, de a meggyötört hangját hallva egyértelmű volt a szándéka. Nem hazudott.

A táj eltűnt a szemem elől és magam előtt láttam a férfit, ki annyi szenvedést okozott Sayurinak és Ashurának. Arcán már nyoma sem volt gőgnek és irigységnek.

A férfi testét ismerős fekete massza ölelte körül és tartotta fogva. Szinte nem lehetett észrevenni a határt, hogy hol kezdődik Ő és hol a Zetsu. Nem kellett sokat találgatnom, hogy mi történhetett Indrával éltében.

- Szörnyeteggé tett. Ostoba voltam amiért elfogadtam az ajánlatát - magyarázta bűntudattal a  férfi - Meg kell ölnöd és szabadon leszünk mindannyian!

- És az átok? A megbocsátás? - tettem fel azonnal a kérdést. Biztosra kell mennem, hogy az ő történetük nem fog megismétlődni a közel jövőben.

- Sayuri reinkarnációja látta a teljes igazságot a múltról. Emiatt már nem kell aggódnod - A tenyeremen enyhülni kezdett a fájdalom és Indra alakja is úgy vált áttetszővé - Ennyi tellett saját erőmből, az igazi testemben már nem leszek önmagam. Siess! - adta ki sürgetve az utasítást.

Ezt nem kellett kétszer mondania, minden erőmmel azon voltam, hogy minél előbb a palotába érjek és megvédjem azt, aki megmentette az életemet az összeomlástól.

A tenyeremre pillantottam, amin a Hold pecsétjének már csak a hűlt helye látszott. Indra chakrája végleg eltűnt a testemből.

A távolban felsejlett a palota égig érő, szikár tornyai és a baljós chakra már ebből a távolságból is mellkason vágott. A Susanooval szeltem a mérföldeket és amikor már elég közel értem megéreztem Sakuraék chakráját. Habozás nélkül meglendítettem kardomat és nem sok teketóriázást követően a mennyezeten át hatoltam be. A Sharingan miatt lassítva láttam a történéseket. A lehulló törmelék porát magam mögött hagytam és a csata állása bontakozott ki előttem. Ashura a földön feküdt, míg Indra kézjeleket formált és egy hatalmas tűzgolyót küldött oldalra. Követtem a jutsu útját és megpillantottam Sakurát, kinek karját Amaterasu lángjai emésztették. A kunai koppant a földön, az öklébe koncentrált chakrával az általam okozott  pusztítást akarta volna mérsékelni. 

Nem fogja tudni kivédeni a csapást.

Találkozott a tekintetünk. A fekete lángokat eltüntettem a karjáról, ajkai elnyíltak a döbbenettől. Szemeibe a megkönnyebbülést könnye szökött. A Rinnegant kihasználva azonnal előtte termettem és elhárítottam a tűzgolyót a másik irányba. A jutsu átvágta a falat, a márvány izzott a lyuk körül.