SasuSaku: Nanadaime

80. fejezet

Sakura:

Sötétség honolt a szobában, mikor felriadtam. Fejemet még mindig Sasuke mellkasán pihentettem, ki épp az igazak álmát aludta továbbra is. Nem úgy nézett ki, mint aki egyhamar fel fog ébredni.

Vajon mit fog majd szólni, ha emlékeztetem rá, hogy mit is csináltunk mi néhány órával ezelőtt? Magától biztos nem fog emlékezni rá, és elég furán fog kijönni az én számból miután a gyűrű visszavételét egyelőre elhalasztottam. Azonban ez olyan dolog volt, amit nem szándékoztam eltitkolni előle.

Kicsusszantam a puha takaró öleléséből és a zuhany felé vettem az irányt. A fejem iszonyatosan hasogatott, menet közben felvillantottam a gyógyító chakrám, mely pillanatnyi enyhülést hozott egészen addig míg el nem vettem a kezem a halántékomról. A zuhany alá léptem és forró vizet kezdtem engedni magamra, a fejfájásom pedig csak erősödött, hiába gyógyítottam a fájó részemet. Kínomban a csempének dőltem, egy másnaposságnak nem kellene így ledöntenie a lábamról.

Ez valami más volt.

"Szajha" - hallottam meg anyám hangját a fejemből.

Ijedten rezzentem össze.

" Lefeküdtél szüleid és barátaid gyilkosával" - hangzott el egy újabb vád most már Ino hangján.

Mi a fene történik velem?

Elzártam a vizet, a forróság ellenére hideg öntötte el a tagjaimat. Teljesen lesápadtam, mert egyre több ismerős hangot véltem felfedezni a növekvő hangzavarban. A káoszhoz hamarosan látomásszerű képek is társultak.

"Sakura-chan mélyen csalódtam benned" - jelent meg Naruto előttem, a mindig melegen tükröződő kék szemei most hideg megvetéssel irányultak felém. Szóhoz sem tudtam jutni a döbbenettől.

"Mily erkölcstelen a tanítványom" - kaptam hátra a fejem Tsunade-sama hangjára, ki csalódottan fordult el tőlem.

Egyre több barát, ismerős szelleme jelent meg előttem, a növekvő nyomástól a fürdő sarkába kucorodtam és kétségbeesetten takartam el meztelen testemet karjaimmal. Mindannyiuk tekintetében maró gúny, illetve megvetés lapult, és gondolataik egyként tükröződött vissza arcukról.

Ribanc.

Befogtam a fülem és szemhéjamat szorosan lehunytam. A kétségbeesés könnyei szántották végig arcomat, gyomrom felfordult ahogy a háború utáni idők lejátszódtak előttem és a halottak arcai mereven bámultak vissza rám.

Gyilkos! Szörnyeteg! Szajha! - skandálták a szellemek.

- Elég! - kaptam fel dühösen a fejem - Ő már megváltozott! - Engem ócsárolhatnak a sárga földig is, de nem hagyom, hogy Sasukét bántsák! - Más ember lett! Belátta a hibáit és próbál egy jobb világot teremteni! - vágtam vissza dühtől remegő hanggal. A mostani Sasuke össze nem hasonlítható a három évvel ezelőttivel!

- Viszont nem tudja ezrek életét visszaadni. Nem tudod visszakapni régi életed! - mondta az anyám szigorú egyben fájdalmas arckifejezéssel.

Felálltam.

- Valóban. Ti már a múlt részei vagytok. Tovább kell lépnünk, hogy egy olyan jövőt teremtsünk, ahol nem következhet be újra a múlt fájdalmas tragédiája. - Álltam az anyám lelkembe látó, határozott tekintetét.

A szellemek füstszerűen pukkantak ki előttem, mígnem Ino maradt egyedül.

- A sors megismétli önmagát, Plakáthomlok! - felelte flegmán, majd a hasamra mutatott - Szeretnél a Mizukage sorsára jutni? - húzta kegyetlen mosolyra ajkait.