Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Sasuke:
Az én hibám.
Az én hibámból szabadult ki az Ootsutsuki tag és miattam vesztette el Sakura a chakráját.
Nem tudtam megakadályozni.
Leblokkoltam attól, amit mondott a férfi. Akarva-akaratlanul az álmom jutott eszembe. Sakura vérbe fagyott testét láttam magam előtt a hóban feküdni, majd azt a pillanatot, mikor kardommal átütöm a mellkasom és ráborulok összetörve a testére.
NEM! NEM! NEM!
Nem hagyhatom ezt megtörténni!
Azonban nemcsak a rémálmom kavart fel. A Sakurával folytatott beszélgetésem is bevillant, miután Naruto ráhagyta az ő és Ashura erejét.
„Szóval az a sorsom, hogy a kezeid által haljak meg?" – Sakura a sorsába beletörődve nézett fel rám, a szavai éket vertek a fejemben. Nem akarom megismételni a múltat!
Számonkértem, magyarázata, pedig hideg észérveken alapult. Tudtam, hogy igaza van, de nem ismertem volna be. Tagadásban éltem végig, hittem, hogy képes vagyok megváltozni és elkerülni a tragikus végkimenetelt.
„Az a sorsunk, hogy harcoljunk egymással!"- Nem akarok harcolni vele! Kell lennie másik megoldásnak!
„Naív vagy, ha szerinted a harc elkerülhető kettőnk között... Lehet, hogy te nem akarsz végezni velem, azonban Indra igen. A végeredmény pedig ugyanaz lesz. A te kezed által fogok meghalni"- Sakura olyan higgadtsággal kezelte az életét és jövőjét érintő helyzetet, amivel én nem tudtam azonosulni. Sakura életunt arca tőrt döfött az így is sajgó szívembe.
„Tudod, mit mondott Naruto?... Nem tudok előled elmenekülni" – kegyetlen, hideg szavak. Az igazság súlya mázsás teherként nehezedett vállaira.
- Ígérem, sosem fogok rád kezet emelni – tettem meg sokadik ígéretem, amit komolyan is gondoltam.
„Ígéreteid csak üres szavak. Ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani!" – vetette felém gúnyosan.
Az emlék szertefoszlott, helyét Naruto üzenete vette át.
„Nemhiába bíztam Sakurára az erőmet, Ashura egyetértett velem, hogy ő legyen a kiválasztottja. Ti ketten képesek vagytok egymást megérteni. Csak egyet ígérj meg! Ne hagyd felülkerekedni Indrát!"
- Képes lennék mégis megölni Sakurát? – tettem fel zihálva a kérdést.
- „Te nem. Indra azonban igen"
A kép eltűnt, a helyszín alig változott. Újra Sakurával beszélgettem.
- „Komolyan gondolod, hogy mi ketten... képesek vagyunk megérteni a másikat? Vagyis nem fog tragédiába fulladni ez az egész? – elbizonytalanodtam. Indra, vagyis én jelentem a legnagyobb veszélyt Sakurára, de csak én tudom megóvni is. Paradox az egész helyzet.
