Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sakura:
- Sasuke? – hebegtem kétségbeesve a nevét. Mégis mi a franc történt vele ilyen hirtelen?
Forró ajkaival a nyakam bőrét kezdte szívogatni, a testemre ismeretlen köd ereszkedett, ami nem hagyott mozdulni. Tudtam, hogy minden erőmmel küzdenem kellene, de képtelen voltam még a kisujjamat is behajlítani. Teljesen leblokkoltam, soha nem tapasztalt bizsergés futott végig a gerincem mentén.
- Így védenéd meg magad? – kérdezte hűvösen. Ujjaival kipattintotta a köpenyem gombját, majd a felsőm cipzárját kezdte lassan lehúzni.
Nagyot nyeltem, szaporán kapkodtam a levegőt.
- Kérlek, hagyd abba! – kérleltem szánalmasan, hangom cérnavékony volt. Remegtem a félelemtől.
Felmordult, megharapta a nyakamat, ami akaratlan nyögést váltott ki belőlem. A rám ereszkedő szégyenérzet teljes súlyával elnyomta a gondolataimat. Hiába csak genjutsu, akkor is olyan valóságosnak tűnt minden. A vágy, a félelem, a szoba részletei és még a melltartóm színe is egyezett.
Elég...
Dühös voltam Sasukéra. Megbíztam benne...
- Bíztam benned! – egy pillanatra megállt, mintha megremegett volna. A pillanatnyi habozás után folytatta tovább az akcióját, ujjaival a melltartóm csatjánál játszott.
Mélységesen csalódtam benne. Szóval mégiscsak ennyit érnék neki? Egy trófea lennék, azok után, amiket mondott és tett értem? Ennyire nem ismerhettem félre... Vagy mégis?
Elbizonytalanodtam vele kapcsolatban. Azért foglalkozna velem ennyit, hogy megbocsássak neki, aztán félredob, miután nem lát bennem hasznot?
A felmerülő bizonytalanságom még nagyobb kétségbeesést szült. A kétségbeesés pedig elhamarkodott döntésekhez vezetett. Utálatom iránta a felszínre tört, teljesen elvesztettem a kontrollt testem és az érzéseim felett. Éreztem a szelet kavarogni magam körül, és testem középpontjába kezdtem koncentrálni egy óriási rasengant. A chakragömb bevonta a testemet, és több tucatnyi helyen megsebzett, de nem érdekelt a fájdalom. Sasukét a jutsu a falnak lökte, végre megszabadultam tőle. Elképedve nézett rám. Felálltam az ágyra, a rasengant egyre nagyobbá terjesztettem ki. A gömb középpontjában én álltam, körülöttem mozdulatlan volt a levegő, így már nem sérültem tovább. Gyűlölettől izzó tekintetem Sasukéra függesztettem, gúnyosan elvigyorodtam. Kinyújtottam a karom, a forgó szél kinőtte a kabin méreteit, a fa deszkáit apró darabokra hasította az egyre táguló rasengan és Sasuke is megsérült.
Sasuke lehunyta a szemét, előttem is minden elsötétedett.
A genjutsu véget ért.
Kinyitottam a szemem, az ágyon feküdtem mozdulatlanul, a kabin és a ruháim is teljes épségben voltak. Teljesen leizzadtam, a levegőt nagy kortyokban kapkodtam. Oldalra néztem, Sasuke a földön ült, kifejezéstelenül meredt rám.
