SasuSaku: Nanadaime

64. fejezet

Sasuke:

Átvizsgáltam a harc helyszínét, de olyan nyomokat nem találtam, amik előrébb vittek volna a talány megfejtéséhez. Megvártam míg Hirotoék távoztak, utána kikérdeztem Toyát, ki elég kimérten felelte meg Natsumiék állapotát érintő kérdéseimet.
A nő estefelé fog magához térni és addig a gyermekkel sem kellene találkoznom, azzal az ürüggyel, hogy a kilétem ne okozzon neki nagyobb traumát. Majd az anyja jelenlétében találkozhatok vele...

Hiroto emberei megérkeztek és távozásra szólítottak fel. Nem volt tovább maradásom, így fogcsikorgatva portált nyitottam Konohába. Az otthonomba mentem, hogy lenyugodjak és feldolgozzam a történteket. 

 Még alig múlt el tíz óra, de az életem már most romokban hevert. 

Próbáltam összeszedni azt, amit tudok. Az Ootsutsukinak a papnő ereje kell, fogalmam sincs, hogy mit akarnak vele kezdeni. Nemcsak ez az egyetlen fenyegető tényező Sakura életében, hanem én és Indra is veszélyt jelentünk rá. Sakura vakon megbízik Hirotoban, de én őt egy újabb kockázati tényezőként tudom besorolni. Nem olyan tiszták a szándékai, mint azt Sakura hinné. 

Valahogy el kell érnem, hogy eltávolítsam őt a közeléből, de amíg Toya az egyetlen aki segíteni tud rajta, ez valósággal lehetetlen küldetésnek tűnik. Hiroto jelenléte ugyanolyan mértékű probléma volt, mint a Mizukage és a gyerek mizériája. Túl sok a megválaszolatlan kérdés velük kapcsolatban és okosabb csak akkor leszek, ha átvizsgáltam a nő emlékeit. 

Ha az Ootsutsuki és Hiroto között kapcsolatot tudnék találni, akkor Sakura biztos nagyobb távolságot tartana a férfitől. Ezt viszont csak az emlékei átkutatásával tudnám igazolni. 
Az emlékek átnézése tűnik eddig a legjárhatóbb útnak, ugyanis az emlékeiben senki sem tud hazudni.

Tollat ragadtam, a hegye csak úgy sercegett a papíron. Megidéztem a sólymom és elküldtem Villámrejtek határába, hogy kutassa fel Sakurát.  

Ha személyesen keresném fel, biztos Konoháig repítene, mivel látni sem bírja az arcomat. 

Estig van időm, addig kell Sakurából kiűzni az elvakult bizalmat a férfi iránt. 

Az óra mutatóira pillantottam, a másodpercek csigalassúsággal teltek, de most türelemre volt szükségem. 

Pontosan 57 perc 15 másodperc múlva megjelent a sólyom, a papír viszont sötétvörös színben pompázott a madár lábán. Sakura vérét éreztem meg rajta és azonnal letéptem róla az üzenetet.

...

Sakura:

Nagy pelyhekben havazni kezdett, már csak két hét karácsonyig. Legszebb ajándékként most a lelki békét tudtam volna megélni. Csendet és nyugalmat akartam magam körül, hogy rendezzen háborgó gondolataimat és egy érzelmi csődtömegből valami elfogadható ninját faragjak, aki nyomokban hasonlít az egykori Haruno Sakurához. Legszívesebben az önsajnálat mély tengerébe zuhantam volna, de halott barátaim emlékei miatt tartanom kellett magam. 

Az Ootsutsuki engem akar. Nem akarok sem Hirotora, sem a villámrejtekiekre veszélyt hozni, ezért mielőbb fel kell épülnöm. Már csak két palota vár elpusztításra plusz egy átok feloldozásra. 

Ha ezeket mind sikerült elérni, majd utána gondolkozom az életem további szakaszain, egyelőre csak rövidtávú céljaim beteljesítésére koncentráltam. Felesleges azon rágódnom, hogy hol leszek én tíz év múlva, ha heteken belül nem nyerem vissza az erőmet, akkor vagy Indra vagy az Ootsutsuki nyiffant ki előbb. 

Megtaláltam az elhatározásomat ahelyett, hogy az elvesztegetett időmet sirattam volna mit Sasukéra áldoztam. A csalódás tényének már meg sem kellett volna rendítenie, hisz három éve nagyobb traumában volt részem. Elég rutint szereztem már a szívfájdalmak kezeléséről...