Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sasuke:
A kígyó szemén keresztül érzékeltem, hogy Sakurát vonszolni kezdték egy nagyobb terembe, majd ahogy realizáltam mit akar tenni Amira vele én sem voltam rest a cselekvéshez. Kiütöttem az engem szemmel tartó őrt és pont időben sikerült megérkeznem Danzou egykori patkánylyukához. Az ostor végét elkaptam, a düh fortyogott bennem, meg sem éreztem a markomba vájó rozsdás szögek okozta fájdalmat.
Nem nyúlhatnak egy ujjal sem Sakurához!
Hátranéztem.
Sakura gyönyörű arcát lilás véraláfutások és vörös duzzanatok tarkították, felsőtestéről letépték a ruhát. Meggyötört smaragdjaiba fúrtam a tekintetem, megkönnyebbült a jelenlétemtől, most már biztonságban lesz. Egy könnycsepp hullott le az arcáról, és bennem elszakadt valami. A kordában tartott indulatok elszabadultak, teljesen átvették józan eszem felett az uralmat. Sakurát bántották, megalázták és ami a legrosszabb...
Megríkatták.
Elfordultam. Tenyerem a katana markolatára vetődött.
Meg fogom velük ismertetni az igazi fájdalmat!
Sakura:
Sasuke elfordult, majd katanáját előrántva elvágta a köteleimet. A földre rogytam, a karjaim nagyon fájtak, alig bírtam megemelni, hogy eltakarjam meztelen felsőtestemet velük. Sasuke lecsatolta a Hokage köpenyét és a hátamra terítette. Remegő ujjakkal összébb fontam magam előtt a selymes anyagot.
- Sa...- meg akartam szólítani, de hangom elcsuklott félúton.
- Hát eljött a szörnyeteg! – rántott kunait elő Amira – Ne féljetek Testvéreim! Ma igazságot szolgáltatunk, eljött a nap, amire oly régóta vártunk! – Amira lelkesítő beszédére mindenki fegyvert ragadott.
Sasuke hátára pillantottam, de a jeges aurája még az én testembe is bekúszott.
- ÖLJÜK MEG AZ ÁRULÓKAT! – Kunaik és shurikenek záporoztak felénk, de Sasuke felöltötte a Susanoo alakját engem is bevonva a védőpajzzsal. A fegyverek nekiütköztek a masszív, lila chakrának és lepattogtak róla.
Sasuke kilépett a fél termet betöltő Susanoo testéből, és egészen apróra zsugorodott össze. Egy háromméteres csontváz belsejébe ragadtam. Bordák húzódtak körülöttem, ráadásul a csontos karjaival át is ölelte a burkot. Sasuke szép lassan megindult előre, pont úgy mikor a vad becserkészi az áldozatát.
- Sasuke! – kiáltottam, rögtön megtaláltam a hangomat. Reméltem, hogy nem arra készül, amire gondoltam jelen pillanatban. Nem állt meg a kiáltásomra, hanem haladt tovább.
Meg kell akadályoznom! - Ki akartam mászni, de a kezem akadályba ütközött. Nem tudtam átlépni a Susanoo páncélján.
- SASUKE! – erősen ütöttem öklömmel a védelmező pajzsot, de ő továbbra sem állt meg.
