47. fejezet

884 62 39
                                    

Sasuke:

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Sasuke:

A kígyó szemén keresztül érzékeltem, hogy Sakurát vonszolni kezdték egy nagyobb terembe, majd ahogy realizáltam mit akar tenni Amira vele én sem voltam rest a cselekvéshez. Kiütöttem az engem szemmel tartó őrt és pont időben sikerült megérkeznem Danzou egykori patkánylyukához. Az ostor végét elkaptam, a düh fortyogott bennem, meg sem éreztem a markomba vájó rozsdás szögek okozta fájdalmat.

Nem nyúlhatnak egy ujjal sem Sakurához!

Hátranéztem.

Sakura gyönyörű arcát lilás véraláfutások és vörös duzzanatok tarkították, felsőtestéről letépték a ruhát. Meggyötört smaragdjaiba fúrtam a tekintetem, megkönnyebbült a jelenlétemtől, most már biztonságban lesz. Egy könnycsepp hullott le az arcáról, és bennem elszakadt valami. A kordában tartott indulatok elszabadultak, teljesen átvették józan eszem felett az uralmat. Sakurát bántották, megalázták és ami a legrosszabb...

Megríkatták.

Elfordultam. Tenyerem a katana markolatára vetődött.

Meg fogom velük ismertetni az igazi fájdalmat!

Sakura:

Sasuke elfordult, majd katanáját előrántva elvágta a köteleimet. A földre rogytam, a karjaim nagyon fájtak, alig bírtam megemelni, hogy eltakarjam meztelen felsőtestemet velük. Sasuke lecsatolta a Hokage köpenyét és a hátamra terítette. Remegő ujjakkal összébb fontam magam előtt a selymes anyagot.

- Sa...- meg akartam szólítani, de hangom elcsuklott félúton.

- Hát eljött a szörnyeteg! – rántott kunait elő Amira – Ne féljetek Testvéreim! Ma igazságot szolgáltatunk, eljött a nap, amire oly régóta vártunk! – Amira lelkesítő beszédére mindenki fegyvert ragadott.

Sasuke hátára pillantottam, de a jeges aurája még az én testembe is bekúszott.

- ÖLJÜK MEG AZ ÁRULÓKAT! – Kunaik és shurikenek záporoztak felénk, de Sasuke felöltötte a Susanoo alakját engem is bevonva a védőpajzzsal. A fegyverek nekiütköztek a masszív, lila chakrának és lepattogtak róla.

Sasuke kilépett a fél termet betöltő Susanoo testéből, és egészen apróra zsugorodott össze. Egy háromméteres csontváz belsejébe ragadtam. Bordák húzódtak körülöttem, ráadásul a csontos karjaival át is ölelte a burkot. Sasuke szép lassan megindult előre, pont úgy mikor a vad becserkészi az áldozatát.

- Sasuke! – kiáltottam, rögtön megtaláltam a hangomat. Reméltem, hogy nem arra készül, amire gondoltam jelen pillanatban. Nem állt meg a kiáltásomra, hanem haladt tovább.

Meg kell akadályoznom! - Ki akartam mászni, de a kezem akadályba ütközött. Nem tudtam átlépni a Susanoo páncélján.

- SASUKE! – erősen ütöttem öklömmel a védelmező pajzsot, de ő továbbra sem állt meg.

SasuSaku: NanadaimeDonde viven las historias. Descúbrelo ahora