Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sakura:
Hátra sem kellett néznem a műtétet megzavaró férfire, a chakrája alapján felismertem. A lehető leghiggadtabban feleltem a kérdéseire. Éreztem, hogy most talán túllőttem a célon, de ha ez az ára annak, hogy megmentsem egy betegem életét, vállalni fogom a következményeket. Elengedte a vállamat.
- Öt percet kapsz! – hátrált pár lépést tőlem, majd Isato-san rohant be és segédkezett a műtétnél.
Idegőrlő másfél perc után az ügyeletes orvossal megkönnyebbülve néztünk össze. Sikerült beindítani Kadoma-san szívét hála a tökéletes összhangban végzett munkánknak. A Hetedik ingerülten szólt hozzám, közben egy tökéletes terv villant be a fejembe. Ha már kések, akkor az történjék stílusosan. A kimonora gondoltam, amit a férfi küldött nekem a mai nap folyamán. Kihalászom majd a szemetesből, kisimítom a ráncokat és már csak azért is kiöltözöm.
Nem a kagékat tisztelem meg az öltözékemmel, hanem csak a Hetediket akarom bosszantani vele.
Rámutattam a véres köpenyemre.
- Nanadaime, nem jelenhetek meg így emberek előtt. Egy gyönyörű kimonot kaptam Öntől, szeretném megadni a kellő tiszteletet a világ legfontosabb embereinek. Nem akarok csalódást okozni Önnek! – sötéten villant a szeme, értette a célzást.
Még mielőtt felocsúdott volna a döbbenetből, gyorsan kirohantam a kórteremből és az irodám felé vettem az irányt. Nanadaime a lépcsőn rohanva követett, a futás közben egy vigyort próbáltam elfojtani. Besasszéztam az ajtón és kulcsra zártam azt.
Tudtam, hogy képes lenne rám törni az ajtót, ezért ezt megelőzően kiszóltam a helyiségből.
- Nanadaime megkérem, hogy ne törje rám az ajtót, épp öltözöm. Elég botrányos és kétes eredetű pletykákat hallottam, ne adjon azoknak több alapot – a kimonot kihalásztam a kukából és ráérősen elkezdtem átöltözni. Hidegen hagytak a Hokagéról keringő pletykák, jól tudtam, hogy a dicsőséggel együtt a nők is járnak, amit a férfi egyáltalán nem vetett meg.
Jóképő, erős, gazdag és ő a Hokage. Szóval bármit megkaphat, amit csak kíván.
Azonban hiába a hírnév, nők és a dicsőség, a fakó tekintete továbbra is az ürességről árulkodott.
Üres, pozitív érzelmekre képtelen fizikai test ő. Soha nem lesz boldog, ha így folytatja tovább, már pedig ő változásra képtelen.
Egy gyilkos szörnyeteg a szememben, akit gyűlölettel teli szívvel megvetek. Három éve csak hálni jár belém a lélek. Teljesen felőrölt idegileg és érzelmileg ez az új helyzet, a mai napig nem vagyok képes felfogni Naruto és barátaim halálát. Mindenki, aki fontos volt számomra a temetőben alussza az igazak álmát. Egyedül én maradtam.
Szemügyre vettem a tükörképemet, megérintettem az arcképemet. Lehetek még valaha boldog? Fogok még tiszta szívből nevetni? Leejtettem a kezemet.
