Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Sakura:
A kardot a magasba lendítettem. Egy tiszta csapással elvághattam volna Sasuke nyakát bosszút állva a történtekért. Sasuke arcát nem láthattam, a kopott márványkőre tapasztotta a tekintetét. Szorosan fontam ujjaimat a markolatra, még egyszer utoljára átgondoltam a szavaimat.
- Megölted a csapattársunkat, a tanárunkat, a mesteremet és megannyi barátomat is. A falusiak mindegyikétől elragadtál legalább egy-egy kedves rokont és ismerőst. Százakat mészároltál le... erre nincs bűnbocsánat - hatásszünetet tartottam, a tömeg helyeslően mordult fel - A saját elveidet kényszerítetted ránk, és mindannyian a lelkünkön viseltük az örökséged. A gyűlöletet. A halálodért rebegtünk imát nap mint nap - folytattam egyre magabiztosabban - A gyűlölet összekovácsolt minket és az emberek bennem látták az új reményüket a megváltáshoz, hogy én magam leszek a Te gyilkosod. Dacoltam akaratoddal, szavaimat éles fegyverként forgattam ellened - keserűen elmosolyodtam - A bosszú lehetősége végre megadatott... - nagy levegőt vettem, a nép szinte éhezte a vér látványát.
Elengedtem a fegyvert, mely csörömpölve ért földet, de a síri csendben úgy hangzott, mint egy nyári zivatarban a leghangosabb mennydörgés. Lélegzet visszafojtva kissé értetlen pillantással várta mindenki a következő másodperceket.
- Vak voltam - vallottam be a közönség felé fordulva - Csak a szörnyet láttam benne és úgy is kezeltem őt. Mint tudjátok hontalanná váltam az egy hónappal ezelőtti gázrobbanásban. Tudjátok ki fogadott be? - Sasukéra vezettem tekintetem válasz gyanánt, de a nép sejtette a választ. - Rengeteg alkalmam lett volna őt megölni, és jogosan tehetnétek fel a kérdést, hogy miért nem tettem meg?
Az emberek kiéhezett pillantással várták a válaszom.
- Gondolom sokan azt hiszitek, hogy genjutsuba ejtett és mocskos dolgokra használt fel, de nem így történt. Az igazság az, hogy bármennyire is gyűlöltem őt, megpillantottam a szörny álarca mögött az embert. Mindennél jobban utáltam beismerni, de Neki is vannak érzései.Felnyílt a szemem - az emberek hitetlenkedve fogadták szavaimat. Nehéz volt elhinniük az igazságot.
- Megmentette többször is az életem,de nem szimplán a hála miatt érzek iránta valami pozitívat. Felismertem a bűntudat jeleit, és talán mind közül ő szenved a legjobban közülünk - elégedetlen morajlás száguldott végig a téren. A nép nem ismerte el Sasuke bűntudatát.
- Mégis miért higgyük el ezt? - szólalt fel egy bátor jelentkező. Már épp nyitottam a számat a válaszadásra, de egy határozott férfi hang megelőzött.
Isato szólalt fel az érdekünkben és ő is a mi álláspontunkat képviselte. Az emberek tanácstalanul néztek össze, nem voltak teljesen meggyőződve Sasuke bűntudatáról.
- Ha valakit büntetni akartok, büntessetek engem. Hibás vagyok, amiért nem ismertem fel időben, hogy a csapattársam tévútra tévedett. Nem tudtam akkoriban segítőkezet nyújtani neki. Nem tudjuk a múltat megváltozni, de... - Sasuke felé nyújtottam a kezem, aki hagyta, hogy felhúzzam. Egymás mellett álltunk és közösen néztünk le az egybegyűlt falusiakra - A jövőt mi formáljuk.
Amirát szúrtam ki, az első sorok közé furakodott.
- Tudom, hogy nehéz elhinnetek, én is szkeptikusan álltam a dologhoz! - magyarázta hevesen - Shisou igazat mond! Bevallom, elárultam a falut, meg akartam ölni a mesteremet, hogy bosszút álljak a szeretteimért! - az emberek, akik nem tudták Amiráról az igazat, hatalmas szemeket meresztettek. Még jobban ledöbbentek, ha lehet még fokozni ezt az elképedt hangulatot - Shisou azt mondta, hogy a bosszúval csak egy megállíthatatlan körforgás venné kezdetét és egy újabb szörny születne... Belátom, hogy igaza volt. Hibáztam, de a Hokage megkegyelmezett nekem, pedig az árulókat ki kellene végezni a törvényeink szerint. Én is hatalmas bűnt követtem el, ha én kaphattam egy esélyt, akkor mi miért nem adunk? - tette fel Amira jogosan a kérdést.
Az emberek elgondolkodtak a lány szavain és egyre jobban hajlottak a közös összefogásra.
- Ki szavaz arra, hogy aggályainkat félretéve tartsunk össze? - Amira és Isato feltette a kezét, majd egyre több kéz lendült a magasba, míg az egész tér a levegőben nem tartotta a karját. Megilletődve néztem le Amirára, aki csak biccentett egyet.
- Egy olyan Konohát akarok létrehozni, ahol mindenki boldog és elégedett. Egy olyan Konohát, amire legjobb barátom, Uzumaki Naruto is büszke lenne - Büszkén néztem Sasukéra, szemem sarkában könnyek jelentek meg. Tudom, hogy együtt képesek vagyunk rá.
Lefogadom, hogy odafentről most mindenki mosolyogva néz le ránk.
Az emberek éljeneztek.
Meleg, kósza fuvallat cirógatta meg az arcomat, mosolyom még jobban kiszélesedett Naruto jelenlétére. Oldalra pillantottam, Sasuke lehunyt szemmel fogadta barátja elismerését. Meghatódottan tekintett fel az égre, majd rám vezette ragyogó ónixait.
- Köszönök mindent Sakura - csak én hallhattam hálás szavait - Én... - a zsebéhez nyúlt, de nem vett ki belőle semmit - Mindegy - legyintett lemondóan, mire én csak értetlen pillantással tudtam jutalmazni - Ez a nap most rólad szól.
- Rólunk - javítottam ki. Halványan elmosolyodott.
Vajon mondtam már neki, hogy többször kellene mosolyognia a falusiak jelenlétében is?
- Szeretlek! - suttogta, majd a közönség felé fordult, míg az én arcom pipacsvörös színt vett fel.
Muszáj mindig zavarba hoznia.
Sasuke önkénteseket kért, hogy felmérést végezzenek a falusiak körében, ki szerint min kellene javítani, fejleszteni. Jó pár kéz a magasba lendült elvállalva ezt a nemes feladatot. A tömeg derűs hangulatban oszlott fel, végül magunkra maradtunk.
- Menjünk! - indultam meg az ajtó felé, de Sasuke csak egy helyben állt, nem tudta mi tévő legyen - Mi a baj? - fordultam vissza hozzá.
Még talán nem hitte volna el, hogy a falusiak megbocsátottak és adtak neki egy új lehetőséget?
Megfogtam a csuklójánál és húzni kezdtem magam után.
- Még sok dolgunk lesz! Tanácsadódként kötelességem előterjeszteni pár javaslatot nekem is - feleltem egy széles mosollyal.
Sasuke végül hagyta magát behúzni az irodába, a különös viselkedését pedig betudtam az elmúlt órák hatásának.
Tudom, nagyon rövidke lett, de most ennyi tellett tőlem. Remélem nem lesz lincselés, amiért nem lett lánykérés ( egyelőre?) XD
