Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sasuke:
Leszaladtam a lépcsőn, hogy kérdőre vonjam Sakurát és megnézzem mégis mi a fenét művel a konyhában. A fogadós felesége sápadtan szemlélte az ajtóból a történteket. A mosófa remegett a kezében.
- Kisasszony csak az asztalt ne! Azt még a megboldogult apám hagyta rám - könyörgött a középkorú nő, de az antik bútor csak reccsent egyet a nő ökle alatt.
-Sakura! - kiáltottam rá, és egy pillanat alatt mögötte termettem - Elég! - fogtam le a csuklójánál fogva - Mi ütött beléd? - A smaragdjai tompán meredtek rám.
Az asszony elájult, ahogy felmérte a konyhában keletkezett károkat.
- Ez most mire volt jó? - faggattam tovább. Az emeletről zavart lábdobogások hallatszódtak le, mindenki arra volt kíváncsi, hogy mi történhetett az alsó szinten. El kell mielőbb tűnnünk innen!
Kirántotta a karját és hátrább lépett.
- Maradj távol tőlem! - szűrte a foga hegyéről, háta a pultnak ütközött. Haja színe visszaváltozott.
- Sakura-sensei! Nana... izé Sasuke-san - jelentek meg Saitoék az ajtóban. Feléjük pillantottam és épp inteni akartam, hogy jöjjenek közelebb és Konohába teleportálunk, de Amira ijedt figyelmeztetése megszakította a mozdulatot.
- Sasuke-san vigyázz! - kiáltotta és épphogy kitértem a gyilkos konyhakés elől.
A fogadóban megszállók hangja egyre közelebbről hallatszódott.
Egyszerűen nem ismertem Sakurára.
- Sakura beszéljük meg ezt higgadtan! - próbáltam megnyugtatni, miközben bennem is épp olyan indulatok forrtak, mint benne. Tudni akartam mégis mi történt kettőnk között az éjszaka.
- Mégis mit műveltél vele? - kérdezte nyersen Amira.
- Erre keresem én is a választ - válaszoltam cinikusan. Most mindketten azt hihetik, hogy valami megbocsáthatatlan bűnt követtem el ellene.
Egy pillanatra megfagyott az ereimben a vér. Mi van ha azért van teljes képszakadásom, mert Indra a gyenge pillanatomban átvette felettem az irányítást és bántotta Sakurát?
A gondolatmenetemet nem tudtam tovább boncolgatni, hisz ki kellett térnem egy újabb hanyag támadás elől. Sakura nem így szokott küzdeni, ezek nem a nő ismert precíz mozdulatai voltak. Inkább egy megsebzett vadé.
- Mintha nem lenne önmaga - mondta ki hangosan az én gondolataimat Saito, ki gyorsan behúzta maga mögött az ajtót, hogy a kíváncsi tekintetek elől elzárjon minket. Az ajtón hangosan dörömbölni kezdtek az emberek.
A nőt egyszerűen nem lehetett megközelítési úgy hogy ne okozzunk több kárt az épületben. Egy kérdésünkre sem válaszolt, csak folytatta az értelmetlennek tűnő támadásait. Még genjutsuval sem tudtam kiütni, hisz tudatosan kerülte a tekintetem.
