Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sasuke:
Sakura chakráját folyamatosan szívta el a jutsum, ezért nem tudott kitörni a genjutsu alól.
- Sajnálom – kértem csendesen bocsánatot tőle. Naruto és Kakashi halála épp elég fájdalmat okozott neki, azonban a vérontás itt még nem fog megállni – Idővel megérted, mit miért tettem – folyattam tovább, annak ellenére, hogy nem hallott engem.
Magam sem értettem miért magyarázkodom épp most. Talán a lelkiismeretem megnyugtatása végett?
- Nem akarom, hogy szemtanúja légy a kagék kivégzésnek. Elég fájdalmat okoztam már neked, nem igaz? Gyűlölsz és megvetsz a tetteimért – megérintettem az arcát – ez pedig így van rendjén – egy kósza rózsaszín tincset gyengéden az ujjam köré csavartam, majd hagytam kihullani a kezem közül.
Évek óta most először vettem közelebbről szemügyre Sakura arcát. Sokat változott az évek alatt, finom nőies vonásai kialakultak, a haja is hosszabb lett a chuunin vizsgán történt incidens óta. A legtöbbet a szeme változott, az ártatlan tekintetét a gyűlölet fekete lángjai felemésztették.
Fájdalommal töltött el Sakura haragtól izzó smaragdjainak látványa. Valószínűleg soha nem fogom elfelejteni a tekintetét, amikor megöltem Narutot vagy amikor a csatamezőn a holttestével a karjaiban nézett velem farkasszemet.
A mellkasomat szorító érzés töltötte, ha Sakura gyűlöletére gondoltam.
A pokolba is! Nem inoghatok meg most! Évek óta erre a napra várok!
- Nem foglak megölni. Megígértem Narutonak, hogy megvédelek! - eltávolodtam Sakurától, a tartalékaim teljesen feltöltődtek ez idő alatt.
Ideje leszámolnom a régi rendszerrel. Portált nyitottam az ütközet színhelyére, készen álltam a terveim megvalósítására.
Sakura:
A nevemen szólongattak, lassan felnyitottam a szemeimet. A genjutsu köde feloszlott előttem, tisztán láttam a barátaim arcát magam előtt.
- Úgy örülök, hogy jól vagy, Sakura! – ugrott a nyakamba Ino.
- Mi történt? – kérdeztem kómásan, próbáltam összerakni az emlékeimet.
Shikamaru, Sai, Hinata és Ino arca egyszerre vált komorrá. Az emlékek megrohantak, arcom eltorzult a bensőmet gyötrő fájdalomtól.
Naruto és Kakashi halott. Ki tudja hány emberrel végzett a szörnyeteg azóta!
- Sasuke nyilvános kivégzést fog tartani – lépett előre Shikamaru – Csak nekünk négyünknek sikerült elmenekülni a csatatérről. Hinata és Ino segítségével találtunk meg téged – a sokkoló hír hallatán lábaimat elhagyta az erő. Hinata és Ino kapott felém.
