Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Sakura:
- Érezd magad otthon!
Nem tudtam hova tenni a mosolyát. Egy érzéketlen szörnyetegnek hittem őt a három év során, de az elmúlt napokban több emberi érzelmet is felfedeztem rajta. Hála, düh, félelem, aggodalom.
A mosolyával együtt az emberséges oldalát is képtelen voltam bármihez is kötni. Miért mutatod meg előttem a sebezhető énedet? Tudod, hogy mindenkinél jobban gyűlöllek és a halálodat kívánom. Nevetni akarok holttested felett, pont úgy ahogy te tetted annak idején Naruto halálakor. Egy méltó vég egy hozzád hasonló szörnynek, a bosszúm végre beteljesülhetne, az emberek felszabadulnak az elnyomásod alól, míg rám mi várna?
Üresség.
Haláloddal együtt az életcélom bevégeztetik, az irántad érzett gyűlöletem felőrölné a maradék józan eszemet is és ugyanolyan szörnyeteg válna belőlem is. Szánalmas, de mégis méltó vég számomra is.
De Te mégis rám mosolyogsz, otthonodba fogadsz, menedéket nyújtasz. Törődsz velem.
Számodra nyitott könyv vagyok, jobban olvasol az érzéseimben, mint én a te gondolataidban. Nem tudom, mi jár a te fejedben és ez nagyon bosszant. Állandó fejfájást okozol csak nekem. Annyira kiismertél volna már engem, hogy inkább te is kiteríted a lapjaidat, hátha megbocsátok neked, hogy elkerüljük a tragikus végkimenetelt?
Mert egyikünknek mindenképpen vesznie kell, ha a bosszút választom.
Azonban, ha tartja magát az ígéretéhez visszakapom a szabadságomat, levethetem az álarcomat és kibújhatok a bennem bizakodó emberek elvárásai alól. Olyan messzire megyek, ahova a Hokage keze már nem ér el. Gyáva megoldás?
Az. Mégis élni akarok. Újra akarom kezdeni az életemet ott, ahol nem ismernek. Fiatal vagyok, elfuthatok a múlt elől. Elmenekülhetek Tőle.
- Minden rendben van? – kérdezte a feketehajú. Döntöttem.
Hagyom a hetediket játszani a saját világában, míg én a föld másik oldalán – a lehető legtávolabb Konohától – újrakezdem az életemet.
Bólintottam.
- Már minden rendben van. Pár napig nem akarom az utcára kitenni a lábamat – felvont szemöldökkel vizslatta az arcomat.
- Csak nem rájöttek a csodatévő személy kilétére? – fájdalmasan grimaszoltam egyet válaszul.
Az illemnek megfelelően szandálomat levettem, majd kényelmesen elhelyezkedtem az étkezőasztalnál és majszolni kezdtem a félrerakott reggelimet. A kilátásomat a Hetedik arca zavarta meg, közvetlenül velem szemben ült le.
- Neked nem az irodában kellene papírokat pecsételgetni? – idézett egy klónt, ami helyette megcsinálta a munkáját – Csaló! – motyogtam két falat között.
