Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sasuke:
Kényelmesen elhelyezkedtünk az ebédlő asztalánál, Sakura a gondolataiba mélyedve bámulta tenyerén a pecsétet.
- Megnézhetem? – vonakodva kinyújtotta kezét, a mutatóujjammal körbe rajzoltam a mintát.
- Indra reinkarnációja vagy, igaz? – bólintottam, Sakura csendesen folytatta tovább – Narutoban nyilván Ashura lelke testesült meg – elhúzta a kezét, a halántékát kezdte masszírozni – A jel és a rasengan is... - fáradtan, beletörődően nézett rám – Szóval az a sorsom, hogy a kezeid által haljak meg? – szavai éket vertek a fejemben.
- Indra és Ashura testvérek voltak, és különböző nézeteik feszültséget generált a testvérpár között. Harcoltak, mert nem tudták megérteni egymást. Vegyük Madarát és az első Hokagét, vagy téged és Narutot. Érted már? Az a sorsunk, hogy harcoljunk egymással – hevesen megráztam a fejem.
Nem akarok harcolni Sakurával!
- Naív vagy, ha szerinted a harc elkerülhető kettőnk között – csóválta lemondóan Sakura a fejét - Indrát a hatalom iránti vágy és a bosszú fűtötte. A közös vágyaitok teljesültek. Legyőzted Narutot, megölted Ashura reinkarnációját, elérted a céljaidat. Megteremtetted a diktatúrádat, amiben Indra is kedvét leli, már-már megnyugvásra talált a lelke, de erre jött Naruto fantasztikus ötlete. Rám hagyta az ő és Ashura erejét, szóval addig Indra nem fog nyugodni míg el nem pusztít engem. Lehet, hogy te nem akarsz végezni velem, azonban Indra igen. A végeredmény pedig ugyanaz lesz. A te kezed által fogok meghalni – összegezte nyugodtan a helyzetet, majd hátradőlt a székben. Hangja olyan semleges volt, mintha csak az időjárásról beszélgettünk volna. Én nem tudtam ennyire higgadtan kezelni a helyzetet, mégiscsak az életéről van szó!
- Mégis, hogy tudsz erről ilyen nyugodtan beszélni?! Az életedről van szó! – akadtam ki jogosan.
Sakura életunt arca tőrt döfött az így is sajgó szívembe.
- Végülis a vegetáció is egy életforma – megvonta a vállát, az asztal sarkát kezdte bámulni – Tudod, mit mondott Naruto? – felszegtem a fejem, talán sikerül egy reményfoszlányt találnom a szavaiban, amibe kapaszkodhatok és képes lennék Sakurát is az „élők" közé visszacsalogatni – Nem tudok előled elmenekülni – keserűen ejtette ki az igazságot a száján, majd megállás nélkül folytatta – Egy hazugságba ringattam magam... szívem mélyén tudtam, hogy te képes vagy felkutatni az egész világot értem a bosszantásom végett. Nincs olyan hely, ahova el tudnék előled rejtőzni. Nem akartam bevallani, de az igazság mégis arcon csapott – izzó tekintettel nézett rám – Tessék elmondtam a véleményem, ítélkezz kedved szerint felettem! – ripakodott rám nyersen.
