SasuSaku: Nanadaime

70. fejezet

Amira:

Senki nem volt a környéken, akitől segítséget remélhettem volna, a civileket pedig nem akartam bajba sodorni a segélykiáltásommal. Egy rossz mozdulat és holtan zuhanok a hótakaróra.

- Hol van? – szűrtem fogam hegyéről a kérdést és felkészültem a támadásra.

Unottan tekintett le rám.

- Ahova a te kezed már nem ér el aranyom. Az olyan taknyos kölyköknek, mint ti nem kellene a felnőttek dolgaiba beleütnötök az orrotokat! – A vérszomj áradt az aurájából, világos volt miért volt itt.

El akarja távolítani a legveszélyesebb tényezőt a tökéletes tervéből.

- Saitonak ehhez semmi köze! Engedd el őt, én vagyok az igazi célpontod! – néztem farkasszemet a nővel, ki csak ördögi kuncogást hallatott.

- Nem áll módomban alkudozni veled! – Kunait rántott ki a köpenye ujjából, mire hátrább ugrottam – Ígérem gyors leszek, habár a fiúért igazán nagy kár. Olyan helyes arca van -biggyesztette le ajkait.

Feldühített a nő. Legszívesebben nekirontanék, de tudom, hogy nincs sok esélyem ellene, csak a halálos ítéletünket hoznám előrébb a meggondolatlanságommal. Húznom kell az időt, ameddig csak lehetséges!

- Honnan jöttél rá? – kérdeztem feszülten. Mivel a Mizukage úgy gondolta, hogy csak másodperceim vannak hátra, így úgy gondolta megéri hencegni felsőbbrendű képességeivel.

- Nem hiába vagyok én a Mizukage, kedvesem. A víz a legnagyobb szövetségesem! Legyen szó tengerről, páráról vagy épp... – kitárta a kezét, mely felett a hó keringeni kezdett – ...hóról. - Hagyott pár másodpercnyi szünetet, míg összeraktam a képet.

- A hóvihar a te műved! – csettintett az ujjaival a pelyhek tánca abbamaradt és elegánsan hullottak le a hótakaróra.

- Pontosan! Legalább egy kis sütnivalód van, ha már szépségből nem jutott neked – Nem vörösödtem el a sértéstől. Egy olyan mű nő nekem csak ne papoljon a szépségről. - Ott vagyok minden lélegzetvételben, így tudom mit gondolnak rólam a falusiak és az olyan ármánykodók terveit is meghallottam mint ti, akik a tökéletes életem útjában állnak.

Szánakozva méregettem az előttem álló nőt.

- Te nem vagy méltó Nanadaime mellé. Te sosem fogod kiérdemelni Uchiha Sasuke szerelmét. – A nő szemei vérben forogtak a provokációtól.

- Hallgass te csitri! – hangja ijesztő tónust vett fel, de nem ijedtem meg – Minden az enyém lesz! MINDEN! – Olyan gyorsan termett előttem, hogy reagálni nem volt időm. A magas sarkú csizmája a gyomromba fúródott, a rúgástól métereket repültem hátra.

- Egy olyan nő, mint te nem fogod tudni kezelni a Hokage démonait, nem értheted meg őt, ha nem voltál szerves része a múltjának – kecmeregtem fel, kezem a hasamnál tartottam.

Soha életemben nem gondoltam volna, hogy védelmembe fogom venni a Hetediket. Egyedül csak Sakura-sama tudja kordában tartani őt, épp ezért mindent meg kell tennem, hogy a mesterem megtudja az igazat és kiszabadítsam Saitot.

- Fogalmad sincs semmiről! – kiáltotta önmagából kifordulva. A nő megelégelve a bájcseverészést megindult felém. Kezem a hólapát nyelére siklott.

A Mizukage az utolsó pillanatban megfagyott a mozdulatában, ahogy megéreztem az ismerős jelenlétet magam mögött.

- Mégis hogy kerültél ide? – tette fel döbbenten a kérdést.