SasuSaku: Nanadaime

77. fejezet

Sakura:

Nagyon büszke voltam Amirára, amiért sikerült elsajátítania a Byakugou technikát, hiszem, hogy egy nap majd képes lesz túlszárnyalni engem is. Mosoly szökött arcomra, ahogy a fiatalokat néztem, olyan aranyosan mutattak együtt.

Mozdítottam kezem, ekkor vettem észre, hogy Sasuke mindvégig fogta azt és egy pillanatra sem engedte el.
A tekintetünk találkozott, és rabul is ejtett. A szavak cserben hagytak, hirtelen nem is tudtam mit is mondhattam volna. Negyed órája még kész voltam az életemet adni a bocsánatáért, most pedig élek és egy karnyújtásnyira ül tőlem.
A bocsánatkérő szavak viszont megakadtak a torkomon.

- Sakura... - ejtette ki halkan a nevem, a szorítás a kézfejemen erősebbé vált.

Magához rántott, karjaival szorosan átfonta a hátamat és fejét a nyakhajlatomba fúrta.

- Örülök, hogy jól vagy - sóhajtotta őszinte megkönnyebbüléssel.

- Sasuke...-kun - suttogtam erőtlenül. A hangom elhalt a végére, de hallotta még az utótagot, egy pillanatra bele is remegett az ölelésbe.

A három év alatt háromszor hallhatta felcsendülni ezt az ajkaimon.

A gondolatmenetemet a bőrömet csókolgató fagyos hideg levegő zavarta meg.

- Fázom - koccantak össze a fogaim. Ahogy elhúzódott, szemügyre tudtam venni ruházatom, és szégyenlősen húztam összébb magam. Mellkasomat még takarta a ruha maradványai, a hasamtól lefele már csak a kimono foszlányai fedték itt-ott testemet. A köldököm felett egy alig látható heg emlékeztetett a kiálló faágra.

Így aligha jelenhetek meg emberek előtt. Még Sasuke jelenlétében is zavarban éreztem magam, a tudat pedig nem segített, hogy látott már meztelenül a kígyója szemén keresztül. Sasuke gyorsan reagált, a köpenye csatját kipattintotta egy kézzel és már a vállamon is landolt a prémes anyag. Hálásan bugyoláltam be magam, halálra fagyni a következő két órában biztos nem fogok és már nem volt miért szégyenkeznem sem.

- Most mi lesz? - kérdezte Saito, aki felsegítette közben Amirát.

Mindannyiunk tekintete a Hetedikre vetődött.

- A közelben van egy kikötőváros, ott fogunk éjszakára megszállni - vázolta fel a tervet.

- Miért nem megyünk rögtön Konohába? - érdeklődött Amira.

Sasuke gyomra hangosan korogni kezdett, majd döbbent csend állt be közénk.

- Minden chakratartalékomat kimerítettem - köszörülte meg a torkát a Hetedik, de elkapta a szúrós pillantásomat.

- Mikor ettél te utoljára? - raktam csípőre a kezem és kérten rögtön számon. A szeme alatt húzódó táskákból arra következtettem, hogy akkor mikor utoljára rendesen aludt.

Minek papoltam neki az alvás és az evés fontosságáról?

- Nincs mit tenni - pattantam fel én is, mikor egy morcos arckifejezéssel elfordult - Csak akkor fogunk hazajutni, ha mindannyiunk energiája feltöltődött.

- De hogy szállunk meg ha egy vasunk sincsen? - tette fel a naív kérdését Saito. 

Még szerencse, hogy van a csapatban egy olyan valaki, aki képes befolyásolni az emberek tudatát. 

- Ezt szerintem bízzuk Nanadaiméra - Lassan fordította felém az arcát, kifürkészhetetlen tekintettel meredt rám.

Mint akit pofon vágtak volna.