Souls of Darkness

44. Kötet - 131. Fejezet

Dan nem is vesztegette az idejét. Előkapta a telefonját és felhívta Pablót. Közölte vele, hogy aznap este ismét gyakorolni fognak, szóval készítse elő a cuccait és várjon rá és Marcóra a lakótömbje előtt, vagyis a szokásos módon. A denevérférfi ekkor éppen az edzőteremben volt, de amint megkapta az információt egyből be is fejezte az edzést, hazasietett és ahogy mindig, most is lázasan készülődött, de egyben kétségek is gyötörték. Már hónapok óta csinálták ezt, de célozni még mindig nem tudott rendesen. Nem is beszélve a lövéseinek a találat, hibázási arányáról. Persze tudta, hogy mindehez idő kell, hiszen Rómát sem egy nap alatt építették, és nem is várta el saját magától, hogy akárcsak pár nap alatt úgy fogja osztogatni a headshotokat mind a barátja vagy Marco, de frusztrálta, hogy amikor meg kellett mutatnia magát, a szíve úgy dobogott a mellkasában mint egy fullra járatott motor. De erre is tudta az okot. Legalábbis úgy gondolta, hogy tudja. Mivel Dan is ott volt vele, a fejében mindenáron neki akart bizonyítani, de idővel rájött, hogy más oka is van annak, hogy mikor cselekvésre kerül a sor akkor elbizonytalanodik magában. Túlságosan frusztrálta még mindig, hogy Armando éveken keresztül súlykolta belé, hogy semmire sem fogja vinni az életben. Az arrogáns és lenéző stílusa még mindig ott lebegett előtte. Akárhányszor is próbálta kiverni őt a fejéből, a jelenet mindig vissza-visszatért. Azonban eltökélt volt afelé, hogy megmutassa magát, nem csak nekik, hanem mindenki másnak is. Folyamatosan erre gondolt miközben pakolta el a dolgait a táskájába.

Dan-nek azonban más tervei is voltak arra az estére. Marcót is felhívta és sikerült is meggyőznie arról, hogy aznap este is tartson velük annak ellenére, hogy a férfi akkorra már felhívott magához egy újabb prostituáltat egy kis ágytornára. Önmagát is fel kellett készítenie, mert tudta, hogy Marco nem csak, hogy megint ki fog borulni, de akár neki is megy ha megtudja, mire határozta el magát. A múltkori után is csak azért nem lett verekedés a dologból, mert akkor beadta a derekát és ismét próbált megfeledkezni az egésuről. Ezúttal viszont elhatározta, hogy nem fogja hagyni magát, és barátját is rá tudja majd venni, hogy legyen mellette. Ismerte már őt annyira, hogy tudja a gyengepontjait, hiszen gyengepontjai mindenkinek vannak, hiába is próbálják meg titkolni. Ezt a beszélgetést azonban nem tehetik meg nyílvános helyen, így hát gyorsan leugrott a helyi szupermárketbe venni egy üveg minőségi alkoholt amit aztán be is tett a hütőbe. Ezután hanyatt vágta magát az ágyán és csak bámulta a plafont. Minden ott kavargott a fejében amit Jin mondott neki. Addig bámulta szüntelenül a plafont amíg végül elnyomta az álom. Úgy nagyjából két óra pihentető alvás után tért magához. A nap hátralévő részében próbálta magát elfoglalni valamivel amíg el nem jön az este, de akármivel is kezdett el foglalkozni, semmi sem tudott igazán a kedvére lenni. Végül aztán besötétedett. Marco időben meg is érkezett hozzá. Persze az első mondata rögtön az volt a barátjához, hogy nagyon reméli, hogy nem hiába kellett lemondania az esti programját. Dan viszont megnyugtatta, hogy igencsak eseménydús estének fognak elébe nézni.

- Mi a véleményed eddig róla? - kérdezte Marco.

- Ezt nem inkább nekem kéne tőled kérdeznem?

- Te vagy a mentora nem én. Mond meg te!

- Szerintem látszik rajta, hogy tényleg akarja ezt az egészet, csak teljesen rágörcsöl, hogy bizonyíthassa ezt. Ezért is hibázik. Te Marco, én ilyen voltam?

- Mármint milyen?

- Én is ennyire rágörcsöltem a bizonyítási kényszeremre?

- Ha rá is görcsöltél azt én nem láttam rajtad. De ne feledd. hogy az ő helyzete más mint a tiéd volt. Te onnét jöttél ahonnan, ő meg megint máshonnan.