Souls of Darkness

44. Kötet - 130. Fejezet

Chris holttestét még aznap elszállították a hullaházba, ahol szokás szerint felcimkézték, majd egy hűtőkamrába tették addig amíg a családja el nem dönti, hogy mikor tartják a temetést. Tina azonban gondolni sem tudott jelenleg erre. Folyamatosan csak azon járt az esze, hogy miért velük történt ez meg? Az a bizonyos nap pedig újra és újra lejátszódott benne. Reggel még úgy reggeliztek mint egy normális család és tervezték a napi teendőiket, délután pedig már aggódva rohantak be a kórházba hozzá mert három ismeretlen alak agyonverte látszólag a nagy semmiért. A rendőrség ugyanis még mindig nem közölt velük semmit, ugyanis semmiféle információjuk nem volt arról, hogy kik is lehettek őt, de minden egyes alkalommal mikor bementek érdeklődni csak ugyanazt a választ kapták: Dolgoznak az ügyön, de ha nincsen semmi nyom akkor nem tudnak mit csinálni. Dan sem hazament, hanem végig az anyja és az öccse mellett maradt, Az ő szíve és lelkiismerete azonban jobban fájt mint az övék. Az anyja gyakorlatilag a vállán sírt, Jake pedig azonnal bezárkózott a szobájába amint hazaértek és ki sem jött onnan. Az ágyán ülve, a falnak támaszkodva sírt, az arcát a lába köré font karjaiba temette, nehogy bárki meghallja a hangját. Legszívesebben viszont úgy üvöltött volna mint egy sakál. A szemei előtt megjelent Emilio arcképe, a fejében pedig újra és újra lejátszódott ugyanaz a kórházi jelenet és amit Dan mondott neki. Elöntötte a gyűlölet és a düh. Összeszorította a fogait és rácsapott az ágyára az öklével. Majd még egyet, utána még egyet és még egyszer, közben folyamatosan káromkodott. Egyre csak azt ismételgette, hogy " Bazd Meg". Közben Natalie arcképe is bevillant neki. A legjobb barátja volt, de akkor rá sem tudott másképpen gondolni. Kellett egy kis idő mire Tina képes volt annyira lenyugodni, hogy egyáltalán fel tudjon nézni. Már látszott rajta, hogy szinte minden könnyét elsírta már.

- És most mi lesz? - kérdezte Dan.

- Hát, először is, el kell intéznem a temetést. - válaszolta elgyötörten Tina. - Nem akarom sokáig húzni, minél hamarabb túl akarok lenni rajta.

- Értem. És utána?

- Még nem tudom, Dan. Még nem tudom. Jelenleg még azt is nehezemre esik felfogni, hogy mindez velünk történt meg. Pedig azt hittem, hogy együtt fogunk megöregedni és a többi.

- A rendőrség nem mond semmit?

- Szerintem basznak rá nagyívből.- mondta szinte dühösen Tina. - Akármikor mentünk is be mindig ugyanaz a válasz. Biztos fontosabb nekik a bírságok kiosztása mint , hogy elkapjanak három valódi bűnözőt. - Dan erre nem válaszolt semmit.

Pár másodperccel később megcsörrent Tina telefonja. Jöttek a részvétnyílvánítások, de ez mind őt, mind Dan-t teljesen hidegen hagyták. Olyanok is írtak nekik akikkel talán ha két szót váltottak egész addigi életükben, és olyan rokonok akikkel szintén évekkel azelőtt beszéltek utoljára. Tina legszívesebben az összeset elküldte volna melegebb éghajlatra, de visszafogta magát és inkább rendesen válaszolt és köszönte meg nekik a részvétnyílvánítást. Amíg ő ezt intézte addig Dan bement Jake-hez megnézni, hogy mit csinál. Mikor benyitott látta, hogy még mindig az ágyon az ül , arcát a karjaiba temetve. Leült mellé.

- Jake!

- Mi az? - kérdezte vissza.

- Sajnálom! Rohadtul sajnálom ezt az egészet!

- Sajnálod? Te tényleg csak ennyit tudsz mondani, hogy sajnálod?

- Ne fogd vissza magad! Vágd hozzám, hogy gyűlölsz és, hogy mit gondolsz rólam! Nem leszek dühös, hiszen megérdemlem.

- Nem téged gyűlöllek bátyó. Én Emiliót gyűlölöm! Őt és azt a három szemétládát akik ezt tették apával és velünk! Nem tudtok valamit róluk?