B A B A B Ó | ByeAlex

2. rész

Ezután visszasiettünk az előző helyünkre, majd ismét minden szempár ránk talált. Sorra jöttek a jobbnál-jobb dalok, így a tánc és a közönségünk iriggyé tevése folytatódott. Persze időközben akadt egy-egy igen bátor jelentkező, aki a brigádunkból el akart szakítani valakit, de mindenkit visszautasítva pörögtünk tovább. Újabb ivószünet következett, de én már a harmadik után éreztem, hogy abba kellene hagynom. A lányok viszont nem így gondolták és még egy kört benyakaltunk.

Alig bírtam visszatámolyogni a parkettre, de a többiek jól bírják az alkoholt, így magabiztosan húztak középre. Ekkor elindult az a dal, ami a szívemhez legközelebb áll, és ezt a csajok is jól tudták, mivel teret adva nekem hátráltak egy picit. Hirtelen azt éreztem teljesen kijózanodtam, így kezdtem bele a koreográfiámba.

Önkénytelenül kezdtem el hullámozni, aztán az első bongó dobbanásaira a felsőtestemet mozgattam balra, előre, jobbra majd hátra, mintha egy rombuszt rajzolnék. Ezután a csárdáshoz hasonlóan jobbra kettőt, majd balra kettőt léptem, hívogató csípőringásokkal.

A körülöttünk lévők hallattak egy 'húúú baszki'-t, ami tovább ösztönzött, hogy önfeledten táncoljam végig a kedvenc dalomat. Soha nem láttam magam annyira csinosnak vagy szépnek, mint a lányokat, sőt egyenesen biztos vagyok benne, hogy én lennék az utolsó, ha rangsorolnának minket, de most igazán szexinek éreztem magamat.

Ahogy teljesen átadtam magam a dalnak és a ritmusnak, becsuktam a szememet, mert a táncon kívül semmire nem akartam figyelni. Egy valami mégis megzavart az extázisomban. Hiába tudtam, hogy mindenki engem néz, volt egy nagyon furcsa érzésem, így az egyik résznél kinyitottam a szememet, majd egy különös sugallat miatt feltekintettem a galériára.

Bár elég sötét volt és csak a rózsaszín és zöld lézersugarak világították meg a kanapét, amin ült, de így is jól kivehetően egy varázslatos szempárba akadt a tekintetem, ami miatt kihagytam egy ütemet. Hamar palástoltam egy félfordulattal, majd folytattam a táncot. Így viszont háttal voltam az idegennek, ami jobban zavart, mintha szemben lett volna, így a következő dobpergést kihasználva gyorsan megfordultam, hogy ismét találkozzon a tekintetünk.

Ekkor jött a lassított rész, amikor én is igazítottam a mozdulataimat a számhoz, így kezeimet kecsesen az égbe emelve, apró köröket írtam a fülledt levegőbe. Egyik karomat magam elé, a másikat a hátamhoz húztam, majd elindult Drake rappje. Felpörgött a dal, így gyorsítottam a lépéseimet.

„You were the one, You've been the ONE from the moment I seen you..." hangzott az első sor, amire akaratlanul is felnéztem az erkélyre, így egy önelégült félmosoly jelent meg a srác arcán.

„Sometimes I questioned, if this is all real..." néztem kacéran, mintha tényleg elgondolkoznék, hogy ez a filmbe illő jelenet a valóság-e, ami még jobban bejött neki.

„Then I grab on that ass and I firmly believe it..." jött az eddigieknél még szenvedélyesebb koreográfiát igénylő sor, aminél lassan végigvezettem a kezeimet a combomon, a fenekemen és a csípőmön. A tömeg körülöttünk megint felhördült, így inkább nem is néztem fel az ő reakciójára, mert féltem, hogy a végén még félreérti a mozdulataimat.

Csak az utolsó sornál pillantottam fel. „I really go crazy...". Az eddigiekhez képest azonban most közömbös arccal figyelte a további lépéseimet, úgyhogy úgy döntöttem nem fogom erőltetni a szemkontaktust. A dal nemsokára a végéhez ért, így abbahagytam az imádott bachatát, de indult is a következő szám, így nem volt megállásunk. Nicki Minaj Anaconda-ját a csajok végigtwerk-ölték, amit nekem kellett videóznom insta live-ba. Igazából örültem is, mert ez a stílus áll a legtávolabb tőlem.

Ezután annyira elfáradtak, hogy megint a pulthoz vonultunk. Ők kikérték az adagjukat, én meg kétségbeesetten figyeltem, ahogy lehajtják az újabb felest. A 24 év alatt elégszer buliztunk együtt ahhoz, hogy megtanuljuk a korlátokat, de még így a 30-hoz közelítve is elvesztik néha fejüket. Volt 6 év, amikor körforgásban részegedhettek le, mert minimum 2 embernek józannak kellett lennie a társaságból, ha haza akartunk jutni épségben, de ahogy most elnézem őket, nem vagyok benne biztos, hogy egyedül elviszem a csapatot a hátamon.