B A B A B Ó | ByeAlex

82. rész

Nem csak az a hétfő, de még a nyár első napjai is olyan gyorsan elillantak, hogy nem akartuk elhinni. Így történt, hogy elérkezett Alex születésnapja, amire a készülődést sikeresen addig halogattam, amíg le nem maradtam a már hetekkel korábban kiszemelt pulcsiról, de még volt egy B és C tervem is, így nem estem kétségbe. Az ajándékot beszerezve elindultam, hogy bevásároljak a vacsorához, és bármennyire is szerettem volna próbálkozni, inkább amellett döntöttem, hogy nem mérgezem meg magunkat idén egy saját készítésű tortával. Gyorsan kiválasztottam a lehető legegészségtelenebb sütiket és már rohantam is, hogy nekikezdjek a vacsinak.

Igyekeznem kell, mert 9re hívtam, és arról nem is tud, hogy igazából két salsa órámat is elcseréltem, csak hogy tutira kész legyek. Mikor a lasagne-t betoltam a sütőbe, elindultam becsomagolni azt az órát, amit egyszer olyan nagy áhítattal nézett a kirakatban, aztán én is felvettem egy gyönyörű ruhát, majd vártam, hogy megérkezzen.

Kereken 9-kor csengett a telefonom ébresztője, a csengő és a konyhai kis visszaszámláló bizbasz, szóval majd leestem a székről ijedtemben, de gyorsan kiiktattam mindkettőt és szaladtam kinyitni az ajtót. Alex fáradtan, de annál nagyobb mosollyal fogadott és hosszasan megcsókolt. Amíg lehúzta a cipőjét, volt időm meggyújtani az asztalra bekészített gyertyákat és már tálaltam is a szülinapi fogásokat. Alex hatalmas vigyorral lépett egyre bentebb a konyhába és megállás nélkül a fejét csóválta.

- Nem hiszlek el - adott egy puszit a homlokomra, majd helyet foglalt az asztalnál.

- Jó étvágyat Szülinapos! - kacsintottam, majd bekebeleztünk mindent az utolsó morzsáig.

- Ugye tudod, hogy ezt a rengeteg kalóriát le kell majd dolgoznunk?! - nézett kacéran.

- Igen, de előbb... - kezdtem, majd átadtam neki a kis csomagot.

- Mi ez? - nézett értetlenül.

- Meglepetés! - vigyorogtam.

- De itt volt a vacsora, a sok süti, és a legnagyobb ajándék, hogy végre együtt vagyunk! Nekem ennél több nem kell...

- Jóóó, értem, de akkor is... Milyen lenne egy születésnap ajándék nélkül? - húztam fel a szemöldökömet, mire nagy flegmán kinyitotta a dobozt.

- Ez... Ne már... Ezt nem fogadhatom el! - csúsztatta elém a dobozt.

- Alex ne hülyéskedj már! Tudtam, hogy tetszett és mivel nem láttam, hogy megvetted volna magadnak, mint minden mást, amibe beleszeretsz, így gondoltam örülnél neki - erőltettem mosolyt az arcomra, bár eléggé fájt, hogy így reagált.

- Igen, nagyon örülök, de te ne hülyéskedj! Ez egy kész vagyon. Nem szeretem, ha költenek rám, pláne nem, ha egy nő csinálja. Egész életemben még egy kávét sem fogadtam el, és soha nem is engedtem, hogy egy lány fizessen bármit is. Szerinted miért voltam annyira kiakadva rád, amikor elkezdtél hisztizni a számlán az első kajálásunk után? Fúúú de felidegesítettél akkor - nevetett a komoly mondandója végén.

- Egyébként nem költöttem rá, mert ideadták a két szép szememért - gúnyolódtam.

Alex végigpásztázta minden porcikámat, majd közelebb lépve szenvedélyesen megcsókolt.

- Azért én is odaadnék mindent! - simított végig az arcomon, majd felhúzott a székről és elkeringőztünk az ágyig.

Amennyire sokat tervezgettem, hogy hogyan fogom kényeztetni őt ma este, annyira a fordítottja sikerült, de úgy láttam ezt nem bánta. Hihetetlen, hogy ennyire egymásnak lettünk teremtve. Minden mozdulatunk, érintésünk, de még a levegővétel és a szívünk dobbanása is a másikra hangolódott. Karjainak szorosításában aludtam el, és bár nem nekem volt szülinapom, az én kívánságom már teljesült.