B A B A B Ó | ByeAlex

87. rész

Csak hümmögtem valami igen-félét, mert tisztában vagyok azzal, hogy én vagyok a legszerencsésebb, de nem tudom, hogy kellene erre reagálni.

- Mondjuk nem tudom, hogy lehet elviselni non-stop - nevetett. - Elég kiállhatatlan.

Én csak ráncoltam a szemöldökömet, és még annyira nem tudtam mit mondani, mint az előbb. Jó, van egy természete, és voltak a szünetek is, de annyira nem rossz ember, mint azt sokan hiszik. Nagyon furcsa látni a kommenteket, meg hallani itt-ott véleményeket róla, mert pár emberen kívül, nem ismeri őt úgy igazán senki.

A mai nap második versenyzője lépett eléjük, én meg bementem a szobába, hogy átgondoljam, mire is akart kilyukadni Léna. Lehet nem is célozgatott, csak ő is elmondta azt, hogy milyennek látja Alexet. De akkor is, őrjítő az egész...

Ebédszünetig kattogott az agyam ezen, mikor berontott Alex és kérlelt, hogy csatlakozzak hozzájuk.

- Nem vagyok éhes, de nektek jó étvágyat! - erőltettem mosolyt az arcomra.

- Ne csináld már, gyere kérlek! - nézett rám őzike-szemekkel. - Ne kelljen kirángatni - kacagott.

- Menj nyugodtan, nem akarlak titeket zavarni.

- Hallod, mi bajod van? - csukta be az ajtót és leült az ágy szélére.

- Mi lenne?

- Hát elég flegma vagy... - húzta a száját.

- Dehogy, csak rosszul érzem magamat, amiért itt vagyok. Lejöttem, mint aki nem bír ki 5 napot nélküled, ott állok az udvaron és tehetetlenül nézem, ahogy felvesztek egy-egy jelenetet negyvenszer, ezen felül, egy másodpercet nem tudunk együtt tölteni, szóval ülnöm kellett volna a seggemen és várni vasárnapig - mondtam egy szuszra.

- Aleeeeex! - szűrődött be Laci hangja.

- Megyek! - kiáltott idegesen. - Nem tudom honnan jött ez az egész, de remélem nem fogsz hisztizni estig.

- Ez nem hiszti Alex, csak elmondtam, hogy mi bajom van, ha már megkérdezted.

- De nem hiszem el, hogy ennyire szar itt lenni velem... - mondta csalódottan.

- Most mondtam. Nem is vagyunk együtt! Nézlek messziről, aztán este alszunk, ennyi.

- Aleeex! - invitálta Gigi is az ebédhez.

- MEGYEK! Ezt nem hiszem el... Estére döntsd el, hogy akarsz-e itt maradni vagy sem.

- Magyarul, menjek haza...?! Egyszerűbb lenne ezt mondani - löktem oda a következő veszekedés-forrást.

- HALLOD? Mi? Bajod? Van?

- ALEX! - ordított Peti, mire Alex mérgesen felállt és elindult az ajtó felé.

- Mi van bazdmeg? A faszom ki van már, majd megyek! - kiáltott a folyosóra. - Jössz vagy nem? - nézett rám dühösen.

Én csak megráztam a fejemet, ő meg becsapta az ajtót. Most nem tudom, hogy Léna ültetett bogarat a fülembe, vagy amúgy is várt volna ránk ez a kis vita, de furcsa, hogy pont most gondolkoztam el azon, hogy velem milyen normálisan viselkedik, erre tessék. Jó, biztos volt benne egy kicsi abból, amit mondott Léna, és akaratlanul is hergeltem meg visszaszóltam, de már most bánom.

Végül éjfél körül nyílt ki újra az ajtó, majd bekullogott fáradtan Alex. Elindult zuhanyozni, így kiengesztelésképpen beszálltam mellé, de látszódott rajta, hogy még mindig haragszik rám. Egy szál törölközőben feküdtünk mindketten az ágyban, de ő nem akart, én meg nem mertem megszólalni. Addig játszottunk csendkirályt, amíg nem hallottam, ahogy békésen szuszog, úgyhogy betakargattam, majd én is megpróbáltam elaludni. Reggel már nem volt mellettem, így kisétáltam az udvarra, ahol épp Lénával nevetgélt valamin.