B A B A B Ó | ByeAlex

99. rész

Lehet mégsem volt jó ötlet ez az egész, mert kb. egy egész havi fizetésemet eltudtam volna költeni a szivárványos kavalkádban, de végül kiválasztottam pár fekete meg türkiz gombolyagot és már rohantam is haza, hogy a legelső YouTube tutorialt lekövetve megtanuljak horgolni. Az elképzelés csodás volt, horgolótű, fonalak, tea, nyugis zene bekészítve, aztán csúnyán megtalált a valóság. 0.25-re kellett lassítanom az amúgy is végtelenül lebutított első lépést, majd miután 40 percig kerestem másik videót, hogy hogyan kell az első csomót kötni a tűre, akkor kicsit elszállt az agyam. De sikeresen vettem az akadályt, úgyhogy következett az első szem elkészítése. Itt a tű egyszerűen nem állt kézre, sehogy, tök mindegy merre forgattam vagy melyik ujjal fogtam egyszerűen nem ment. Elgondolkoztam, hogy az erdei gyümis tea helyett lehet pálinkát kellene innom, hogy kicsit jobb hangulatban gabalyodjak, de félretettem ezt a gondolatot és folytattam.

Egész jól haladtam addig, amíg vissza kellett volna menni, hogy két sorom legyen, ekkor ugyanis totál elszakadt a cérna, mármint nálam, hál' Istennek nem a kezemben, ezért, úgy, ahogy volt ledobtam mindent a kanapéra és elmentem felmelegíteni a pörköltet, mire Alex hazaér.

- Csók! - lépett mögém és átkarolta a derekamat. - Ezt nem mondod komolyan? Szofi, én mit fogok enni? - nevetett, mikor felemeltem a fedőt és meglátta, hogy minden zsírban és szaftban tocsog. - Már az illatától kell egy órás kardio, nem hogyha ennék is belőle - rázta a fejét.

- Jaj, na egyszer belefér - kacsintottam rá, majd megterítettem.

- Te. Jó. Ég. Babó?! Imádom, hogy mindig meglepsz valamivel, de az, hogy tegnap a konyha volt megsemmisülve, ma meg a nappaliba nem lehet bemenni, az durva!

- Egyél, én meg addig elrakom - duzzogtam, amikor eszembe jutott, hogy mekkora kupit hagytam ott.

- De mégis mit akartál? - érdeklődött.

- Horgolni, csak egy kicsit...

- ELVESZTETTED A FONALAT?! - röhögött hangosan a saját poénján.

- Haha, nagyon vicces... - néztem rá mérgesen, de egyből kitört belőlem is a nevetés, amikor megláttam, hogy ő mennyire jót derült ezen.

- Bármit megadnék, hogy három napig ne kelljen semmit se csinálnom, te meg nem tudsz pihenni, inkább felforgatod a lakást. Lazíts már! - csóválta a fejét.

- Megnézném azt, pont te, aki nem tud a seggén ülni két percig, meg mindig kell valamit csinálnia, tudnál itthon lenni három napig...

- Bármibe fogadok, hogyha egyszer lesz három napom, akkor nem teszem tönkre a lakást és kiélvezem minden percét - nyújtotta a kezét felém.

- Bármibe fogadok, hogy már az első órában megbolondulnál a négy fal között - ráztam meg erőteljesen a kezét.

Ezután ő csak közelebb húzott magához és gyengéden megcsókolt, a hálószoba felé húzott, majd mutatott egy igencsak kedvemre való elfoglaltságot az unalmas hétköznapjaimra.

- Végre nem érzem haszontalannak magam - csókoltam meg.

- Most ez eléggé úgy hangzott, mintha valami szex-rabszolga lennél és csak ezért zártalak be ebbe a lakásba - nevetett.

- Tudod, hogy hogy értettem! De bele se merek gondolni, hogy mit fogok csinálni, ha egyszer majd babát várok... Remélem a nyolcadik hónapig tudok majd táncolni és akkor csak egy hónapot kellene kibírnom a lakás fogságában - ráztam meg a fejemet, mert már annak a tudatától is kirázott a hideg.

- Ha babát "várok"? Egyedül? Vagy valaki mástól tervezed? - fordult felém idegesen Alex.