B A B A B Ó | ByeAlex

101. rész

A kulcsot a zárban lassan fordítottam el, és próbáltam halkan beosonni, mert ha nincs itthon, akkor már megyek is haza és holnap újra próbálkozok. Már az első lépésemnél hatalmas vihorászást hallottam, és az ösztöneim hiába súgták azt, hogy mennem kéne, valamiért mégis besétáltam a nappaliba. Alex hosszú ujjai egy sötétszőke tincset csavargattak, majd simított egyet a lány arcán, de Léna meglátott és ijedten húzódott el. Alex lassan hátrafordult, végignézett rajtam majd megrázta a fejét.

- Mit keresel itt? - kérdezte flegmán.

- Téged?!

- És mit akarsz?

- Én szerintem megyek - állt fel Léna, de Alex megfogta a karját és visszahúzta a kanapéra.

- Csak beszélni, de ha zavarok... - húztam fel a szemöldökömet.

- Hát eléggé - nevetett Alex gúnyosan.

- Én tényleg megyek - indult el megint Léna, de Alex felpattant és az útját állta.

- Itt maradsz - biccentett a kanapé felé - te pedig mész - fordult felém és az ajtó irányába mutatott.

- Alex, ez nevetséges - csóváltam a fejemet és közelebb léptem volna, ha Alex nem ordít rám.

- TAKARODJ! ZSÓFI, NEM ÉRTED? - szorította meg a karom, majd ellökött magától.

Mélyen Léna szemébe néztem, majd az ajtó irányába, szerencsére egyből levágta mit akarok, így a kanapét megkerülve próbált meg kisurranni.

- ELPOFÁZTAM, HOGY ITT MARADSZ RÉTA! RÉNA... LÉNA... - kiabált értelmetlenül, majd elindult felé, hogy itt tartsa, de sikerült eléállnom, így Léna kiszaladt és becsapta maga mögött az ajtót.

- Ez komoly? - emeltem fel egy üres vodkás üveget, de válasz helyett csak kikapta a kezemből és földhöz vágta.

- Menj el - mondta erőtlenül és lehasalt a kanapéra.

Én összeszedtem a nagyobb üvegdarabokat és gyorsan felsöpörtem a maradékot, de még így láttam pár szilánkot, úgyhogy a másik oldalról közelítettem meg Alexet.

Leültem a földre, felkönyököltem a kanapé szélére és vártam, hogy Alex megforduljon. Amikor már több, mint negyed órája nem volt hajlandó megmozdulni, akkor elkezdtem a tenyerét simogatni, erre persze egyből elrántotta a kezét és teljesen hátat fordított nekem. Én csak kuncogtam azon, hogy úgy hisztizik, mint egy gyerek, aztán végigsimítottam a karján és megálltam a nyakánál, amit hosszú percekig cirógattam.

Feltérdeltem, és elkezdtem puszilgatni a nyakát, ezzel haladtam az arca felé, majd a fejemet az övére hajtottam és úgy szuszogtunk egyszerre. Bármennyire is kényelmetlen volt, nem törtem volna meg a pillantot a világon semmiért. Még egy utolsó puszit nyomtam az arcára, pont a gödröcskébe, amit imád, aztán az ujjaimat az övére kulcsoltam és megpróbáltam felhúzni. Direkt ellenállt, de amikor megunta a játékot, akkor feltápászkodott és bementünk a szobába. Az ágy mellett állt én pedig levettem róla a felsőjét, aztán löktem rajta egy kicsit, hogy üljön le. Besiettem a fürdőbe és egy vizes ruhával meg lavorral jöttem vissza, mert tudtam, hogy nem lesz kellemes hajnalunk azután az alkohol-mennyiség után, amit Alex elfogyasztott.

Hál' Istennek, nem lett semmi a jóslatomból és Alex pár nyöszörgéssel átvészelte az éjszakát. Reggel gyengéd simogatással ébresztettem, aztán adtam neki egy erős fájdalomcsillapítót, és amíg a hatására várt, minden aznapi találkozóját későbbre rakta. Megreggeliztünk, de a délelőtt folyamán egyszer sem szóltunk egymáshoz, sőt, amikor elindult, akkor sem köszönt el.

Rendberaktam a lakást, mindent kitakarítottam és elővettem a bőröndöket, aztán elkezdtem bepakolni a nyaralásra. Alex nem volt hajlandó többet elárulni, csak azt, hogy napsütötte helyre megyünk, így elég nehéz volt eldönteni, hogy mit tegyek el és mi maradjon itthon.

- Ezek? - szólt hozzám először tegnap óta.

- Holnap utazunk - válaszoltam nyugodtan.

- Ja... Hát nem hiszem, hogy amúgy jó ötlet - nézett rám unottan.

- Akkor én nem megyek, de neked muszáj. Rád fér - húztam be a cipzárt a bőröndjén és a folyosóra toltam.