B A B A B Ó | ByeAlex

12. rész

Mivel a fura történések az utóbbi két napban szöges ellentétei voltak egymásnak, így tényleg elgondolkoztam azon, hogy milyen mágia hatja át a gyűrűt, de elhessegettem ezeket a gondolatokat és vártam a holnapot. Bár a gyűrűt nem vettem fel, de egész nap a táskámban volt, és azt tapasztaltam, hogy a szerdám ugyanolyan átlagosan telt, mint eddig minden napom, így nem lendült el se 'ezéletemlegszerencsésebbnapja', se a 'tejóégkillmeplease' irányba sem, úgyhogy a gyűrű varázserejét totálisan elfeleljthettem.

Tűkön ülve vártam a hétvégét, ugyanis péntek estére szervezkedett Lincu, így aznap izgatottan fejeztem be az utolsó órámat az újrakezdő kizombásaimmal.

- És akkor jövőhéten találkozunk, akinek van, hozhatja a csilli-villi váltócipőjét! - kacsintottam Éva nénire, a 62 éves tanítványomra, aki már több csoportomban is jeleskedett.

Miután mindenki kisétált a teremből, összerámoltam a cuccaimat, majd az ajtókereten hallatszódó kopogásra kaptam fel a fejemet.

- Még hazamész vagy itt öltözöl át Hermosa? - kérdezte Erick.

- Áá, nem lenne annyi időnk - mondtam, majd hátat fordítva neki lekaptam a pólómat, és a táskámban kutakodtam a bekészített csinosabb darab után.

- Hűű... - suttogta maga elé, de a teremben csak úgy visszhangzott a csodálkozása.

- Mi az? - néztem hátra, majd megfordultam és az edzésen használt cicanadrágtól is megszabadultam és farmerre cseréltem azt.

A póló lecserélésénél eszembe se volt, hogy egy kubai isten legelteti a szemeit rajtam, meg amúgy is látott már sportmelltartóban, de az sajnos későn esett le, hogy a falakat beborító tükrök és a leheletnyi tangám nem jó párosítás.

- Hmm, semmi... Jó ez a felső - terelte el inkább a saját figyelmét a testem pásztázásáról.

- Köszi! - mondtam miközben a cipőmet húztam, majd a szettemet megkoronáztam Alex gyűrűjével.

A kocsikulcsot az ujjaimon pörgetve sétáltunk ki az épületből, majd elindultunk a lakásom felé. Letettük a kocsit, aztán buszra szállva siettünk a megbeszélt helyszínre. Lincu már ott toporgott egy eléggé kivágott nyári ruhácskában, majd meglátva minket heves integetésbe kezdett. Ahogy egyre közelebb értünk, kezdett az őrült kalimpálás helyett visszafogottan inteni, mert nem akart hülyét csinálni magából a szexi Erick előtt.

- Halihó! - mosolyogtam, majd megöleltem és hátráltam, hogy be tudjanak mutatkozni. - Linda, ő itt Erick, Erick, Linda - mutattam a barátnőmre.

- Szi- szia! - akadt el a lélegzete Lincunak, majd Eró mosolyogva kezet rázott vele.

- Eró - vigyorgott Erick, de Lincunak fogalma nem volt miről van szó, így csak mosolyogva bólogatott.

- Lincu, és nagyon örül, hogy végre megismer, mert már sokat meséltem rólad neki... - segítettem ki a megbolondult lányt, aztán a többiek hangos közeledésére lettem figyelmes.

- Zsóficaa! - ugrott a nyakamba Ancsúr, majd a többieket is megszorongatta.

Letudtuk a bemutatkozós köröket, mert szinte mindenki hozott magával valakit, akit eddig nem ismert a csajtársaság, így egész nagy számban indultunk el a közeli kisboltba egy kis alkoholért. Miután mindent beszereztünk lesétáltunk a partra és a műanyag poharakkal a kezünkben ücsörögtünk és vártuk, hogy, azt hiszem Tomi, és Heni kitöltse az első körünket. Lincu érzelgős beszéde után, ami kb. annyiból állt, hogy "csapassuk bazdmeg!" koccintottunk annyi emberrel, amennyivel tudtunk és egy hangos "egészségünkre!" felkiáltás után lehúztuk az italokat.

Egész jó hangulat kerekedett, énekeltünk, beszélgettünk, a fiúk valami fogadás miatt még szkanderoztak is, amit nevetve figyeltünk a csajokkal. Miután már több üveget kiürítettünk, Saci és az idősebb csávó lelépett, de helyette küldték az utánpótlást, a múltkori szórakozóhelyről megismert fiúkák személyében.