B A B A B Ó | ByeAlex

19. rész

"Tudod a címet..." - válaszoltam, de nem jött reakció.

Megmikróztam a tegnapi vacsora maradványát és elterültem a kanapén, majd beindítva a filmet megjelent a tipikus felfelé kúszós szöveg a képernyőn. A film vége előtt kb. 10 perccel csengettek, de nem zavartattam magam, mivel vasárnap általában a szomszéd Rózsi néni hozza át a maradék sütit, amit az unokák nem tűntettek el. Ha véletlenül nem lennék itthon, akkor csak leteszi az ajtó elé, és az igazat megvallva nincs is jobb egy kis madárlátta kókuszkockánál táncról hazajövet.

Eltelt pár perc így gondoltam, hogy vette a lapot a drága nénje, de megint csengettek. Lassan feltápászkodtam és kinyitottam az ajtót, anélkül, hogy megnéztem volna ki az.

- Szia Szofi! - mosolygott korábbi messenger-partnerem az arcomba.

- Szia?! - köszöntem zavartan.

Míg felfogtam, hogy valószínűleg komolyan vette a meghívást, már végigtrappolt a folyosón, cipőben, egészen a nappaliig.

- Baszki... Az első a kedvenc részem, megvárhattál volna - biggyesztette le a száját, én meg még mindig értetlenül figyeltem, ahogy levágja magát a kanapéra, lábait pedig az asztalra.

Köhintettem egy lazát, hogy vegye észre magát, de nem is figyelt rám, így csak odasétáltam és lesepertem a lábait a dohányzóasztalról.

- Óó - húzta el a száját, amiért nem csinálhatja azt, amit akar.

- Amúgy is... Cipő! Nem egy kibaszott amerikai filmben vagy, hogy még a sáros hótaposóval is az ágyban fetrengj - morogtam.

- Egyelőre maradjunk a kanapén Szofika, nem kell egyből az ágyadba kívánnod - nézett mélyen a szemembe, közben lazán hátradőlt, mintha ebben a házban ő hozná a szabályokat.

- Pedig azt hittem egyből benne leszel a buliban - vizsgáltam az arcát komoly fejet vágva, és nagyon nehéz volt nem elröhögnöm magamat.

- Te nem vagy olyan, aki összefeküdne velem csak mert ÉN vagyok ByeAlex - fejtette ki a rólam alkotott gondolatát, ami valljuk be teljesen megegyezett a valósággal.

- Lehet rosszul gondolod... - kötekedtem, majd közelebb léptem és térdeire tápaszkodtam, aztán kacér mosolyra húztam a számat.

- Na elég lesz a faszságokból. Kezdődik a második rész - hajolt jobbra-balra, mert eltakartam előle a tv-t, amin automatikusan elindult a következő rész.

Kuncogva leültem tőle tisztes távolságra a kanapéra, aztán pár perc múlva elindultam a konyhába. "Mégsem lehetek akkora bunkó, hogy nem kínálom meg a vendégemet semmivel" gondolatommal keresgéltem a szekrényekben, aztán egy kortynyi üdítővel meg egy felbontott, félig üres chipszes zacskóval indultam vissza.

- Nem készültem, bocsi - néztem rá bociszemekkel, majd átnyújtottam a fél fogára sem elegendő nasit.

- Nem is kell, már vacsoráztunk - hadarta, majd megint a képernyőre tapadt.

- VacsorázTATOK? - ismételtem meg, mire rám nézett egy "ezen mi a szart nem értesz?" arckifejezéssel.

- Azt hitted te vagy az egyetlen csajom? - nevetett fel.

- Ááhh, gondoltam, hogy több tűzben tartod a vasat - mondtam közömbösen, mire még jobban röhögött. - És én melyik vagyok? A vadítóan táncolós vagy a filmnézős odabújós ribid?

- A fasz-állítós-képküldős - mondta komoly arccal, de egy pillanat alatt elnevette magát megint.

- Óó, tudod mikor hiszem el, hogy felizgatna valaha egy horzsolás egy combon... - forgattam a szemeimet hitetlenkedve.

- Ez A COMB... És pont leszarom rajta a horzsolást - csúszott közelebb, majd a kezét lassan végighúzta a térdemtől a rövidgatyám aljáig, azon a bőrfelületen, amin nem volt bekötözve.

Csak megráztam a fejemet a béna bókja miatt, mire megint kacagni kezdett, majd visszahúzódott az eredeti helyére és tovább néztük a filmet.