B A B A B Ó | ByeAlex

40. rész

- Ezt nem volt jó ötlet kihozni - húzta fel flegmán a szemöldökét.

- Szomjas vagyok... - rángattam a vállamat, mint egy tini liba, akinek a szülei megtiltottak valamit.

- Akarsz róla beszélni? - nézett mélyen a szemembe.

- Dr. Alvárez nem gondolja, hogy túl késő van az agytúrkászáshoz? - ingattam a fejemet, mert nem akartam, hogy elkezdjen faggatózni.

- Nagyon jól nézel ki - súgott a fülembe, ezzel elterelve a szót.

- Mindig ugyanígy nézek ki, csak akkor józan vagyok - jelentettem ki közömbösen és elsétáltam egy közeli padhoz.

Pár percig a borosüveget ölelgetve ültem egyedül a padon, majd közelebb jött és lehuppant mellém.

- Fel fogsz fázni.

- Pszichológusból nőgyógyász, hűűű milyen sokoldalú maga... - mondtam gúnyosan, majd megittam a maradékot az üveg aljáról.

Mindenféle visszaszólás nélkül kivette az üres üveget a kezemből és kidobta azt, majd a kezét felém nyújtva próbált visszacsábítani a suliba. Megkapaszkodtam az ujjaiban, de a sok alkohol megtette a hatását és azzal a lendülettel amivel felálltam, a pad melletti hatalmas hókupacba borultam. Eró csak a fejét csóválta és próbált felsegíteni, de ez annyira sikertelen volt, mint az, hogy leállítson ma este az ivászattal.

- Csak tedd le a talpadat és én meg felhúzlak! - adta az újabb utasítást, de addig mozgolódtam, hogy megint nem tudott kiemelni a fehérségből. - De megint vergődsz, akkor hogy szedjelek ki? - nevette el magát végül, én meg kaptam az alkalmon és magam mellé rántottam.

Mint egy 3 éves, olyan boldogan kezdtem el hóangyalt csinálni, de hamar elfogyott alólam a hó, így kezdtem fázni a hideg földön

- Kijátszottad magad? - ült fel Erick én meg csak bólogattam, így reméltem, hogy besietünk a suliba, de ahelyett, hogy segített volna felállni, fölém hajolt és kisimított egy tincset az arcomból.

- Ez nem egy elbaszott karácsonyi film - ültem fel idegesen, majd felálltam és befutottam a többiekhez.

Így utólag nem is értem, hogy eddig miért nem tudtam felállni onnan, ha most ezt a berohanási jelenetet így eljátszottam. A mosdóban próbáltam szárítani a jumpsuit alsó részét, ami eléggé átázott kint, de a 23. perc körül megelégeltem és a teremembe trappoltam idegesen, hátha bent hagytam valamelyik leggingsemet az órákra. Szerencsémre találtam egy melegítőt, de a felsőimet mind hazavittem kimosni, így a tánciskola logójával díszített kapucnis pulcsit kaptam fel a melltartómra, és már mentem is vissza, hogy megint szemügyre vegyem az itókákat.

Koccintottam Fannival és Tamarával, majd a sarokba gubbasztva vártam, hogy elkezdjük az ajándékozást. Már éjfél is elmúlt, mire mindenki előkészítette a csomagját és helyet foglalt, így elég sok időm volt józanodni, ami nagyon nem tetszett, így az alkalmat kihasználva, mindenkinek töltöttem egy kis pezsgőt, hogy koccinstunk az ajándékozás előtt. Újabb unalmas beszéd, majd a meglepett arcok. Mindig is utáltam a Secret Santa dolgot, mivel az ember sose tudja mit adjon, azt meg pláne sose tudja, hogy mit fog kapni, így az egész egy hülyeség, és kb. minden évben csak bögrékkel, sálakkal vagy zoknikkal leszek gazdagabb. De most még ez sem tudott lelombozni, így izgatottan bontottam ki a béna műfenyő alatt árválkodó utolsó csomagot, amin az én nevem szerepelt.

Még mielőtt olyat tettem volna, amit később megbánok, szó nélkül felálltam és beosontam a termembe. Bezártam kulcsra az ajtót és a villanyok felkapcsolása nélkül a sarokban lévő babzsákfotelbe estem és elkezdtem bőgni.