B A B A B Ó | ByeAlex

84. rész

Már majdnem este 11, és azon kívül, hogy megírta, hogy megérkeztek, még semmilyen életjelet nem adott, így kicsit feszülten figyeltem a TV képernyőjét, amin épp valami hülye mese ment. Én viszont nem akartam még véletlenül sem zavarni Alexet, így vártam, hogy legalább annyit írjon, hogy minden oké. Na ezt addig sikerült várnom, míg el nem repültek a hajnali órák és mikor már nem bírtam tovább, akkor bedőltem az ágyba. Természetesen 03:49-kor, kb. 4 perccel azután, hogy elaludtam, kezdett el csörögni a telefonom.

- Sziaaaaa Szofim! - kiabált a telefonba Alex és tisztán kivehető volt, hogy eléggé illuminált állapotban van.

- Alex... - morogtam álmosan - Hallom jól érzitek magato...

- Zsófijjaaaa, Alex nagyon berúgott, bármit mondd, az hazugság! - hallatszódott Peti hangja a vonal másik végéről.

- Na jól van már Petikém, hagyjad őket - szólalt meg a háttérben Laci, majd a zene és a kiabálás egyre halkult, így gondoltam Alex félrehúzódott, hogy tudjunk vége beszélni.

- Babó, itt naon jó minden, sokat ittam, túúúl sokat, amúgy lehet ne' kellett volna ennyit - hadarta.

- Hát lehet, de legalább jól érzitek magatokat - mosolyodtam el a mondatom végén.

- Hiányzol... És remélem tudod, hogy nagyon, de nagyon, de nagyon szeretlek! - szaladt ki belőle a sok vodkából származó őszintesége.

- Én is téged Szívem, csak próbálj majd meg aludni is, mert tudod, hogy bármennyire sminkelnek majd titeket, azért a képernyő torzít, és még így is kivehető lesz a fáradt szemed, és a másnapos tekinteted - nevettem.

- Jól van, annyit akartam még monda... PUSKÁS PASZTMEK! Ezt visszakapod! - röhögött hangosan mindkét fiú. - Jó éjszakát Szof!

- Szép álmokat Alex! - köszöntem el.

- Gyere ide te kis... - hallatszódott még Alex hangja, miután ledobta a telefonját, de azt nem nyomta ki.

- Ezek tiszta bolondok! - kacagott Gigi.

- Léna, fogd le a Puskást! LÉNA! Gigiii, akkor kapd el te! Úgysem úszod meg, baszki - nevetett harsányan még mindig Alex.

Én már túl fáradt voltam ahhoz, hogy tovább hallgassam a hülyeségeiket, úgyhogy kinyomtam a telefont és elaludtam. Csak reggel ébredtem arra, ahogy Alex utolsó mondata cseng a fülemben. Vagyis főként Léna neve. Ez vajon az a Léna, a "csak egy stábtag", aki az sms-t írta neki? Mindegy is, mert már késésben vagyok. Gyorsan összekaptam magam és már rohantam is az uszodába, ahonnan a táncsuliba.

Hazudnék, ha azt mondanám nem jött rám egy-egy apró féltékenységi-roham, de mindig megnyugtattam magam, hogy nem tenné meg ezt velem Alex. Hiszen szeret. Minden tette, mozdulata, szava arra utal, hogy engem választott, így nem tudná elcsavarni a fejét holmi lányka, 2 felvétel között.

- Ne engedd, hogy vodkázzak - szólt bele a telefonba köszönés nélkül 9 óra körül.

- Szívem, te kerested a bajt - nevettem.

- De nagyon szarul vagyok most. És semmi nem segít. Csak az, ha itt lennél... - hisztizett.

- Jól van, de figyelj csak 3 nap és jössz haza. Emlékszel, amikor mesélted, hogy az egész X-faktornak ez az egyik legjobb része? Próbáld meg élvezni, ismerd meg a versenyzőidet, érezzétek jól magatokat, mert utána az élő adások nagyon stresszesek lesznek! - öntöttem bele egy kicsi lelket.

- Rendben, de tényleg bármit megadnék, hogy itt legyél...

- Mondjuk a címet? - kacagtam, de Alex komoly hanggal elköszönt és egy másodperc sem telt el, mire megérkezett az sms-e egy címmel, ami nagy valószínűséggel a mentorház pontos koordinátája.