B A B A B Ó | ByeAlex

88. rész

Ekkor éreztem, hogy ez az utolsó csepp a pohárban, besiettem a házba, felkaptam a kocsikulcsot és már indultam is haza. A 2 órát majdnem végigbőgtem, hogy hogy lehetek ekkora csicska, és hogy miért vagyok ennyire gyerekes, de mire hazaértem teljesen megnyugodtam és a TV előtt tespedve gondolkoztam azon, hogy vajon megbocsátja-e ezt nekem.

"Látom döntöttél..." - jött az sms-e.

"Jobb lesz így" - válaszoltam.

"Külön?" - érkezett a következő üzenet.

"Vasárnapig mindenképp" - pötyögtem.

Idegesen figyeltem a telefonomat, de nem jött már válasz. A hozzám legközelebb eső kispárnát az arcomhoz szorítottam és akkorát sikítottam bele, amekkorát bírtam. Ezután olyanra szántam el magam, mint még soha, átöltöztem és elindultam futni. Nyilván 2 perc után már úgy kapkodtam a levegőt, mintha fél órája víz alatt lennék, de megérte. Minden egyes megtett méterrel bizonyítottam magamnak, hogy bármire képes vagyok. Mikor már tényleg nem bírtam szusszal, akkor lelassítottam és hazasétáltam.

Kitisztult a fejem és mindent szépen átgondoltam. Tegnap Léna nagyon felidegesített, mert azt hittem, hogy ők látnak egy olyan Alexet, akit én még nem ismerek. Ez részben igaz is, mert teljesen máshogy viselkedik a színpadon, máshogy a kamerák előtt és máshogy velem, de ez így van rendjén. Meg is őrülnék, ha folyton a kritikus énje beszélne belőle. Meg akkor is, ha a fiúkkal megszokott végeláthatatlan oltogatásból kapnék mindig; egy kis csipkelődés belefér, de tuti egy idő után megviselne a folyamatos beszólogatás, ami nekik természetes.

Örülnöm kellene, hogy velem úgy viselkedik, ahogy, nem pedig elkezdeni keresgélni a rosszat. Sok esetben a szívem dönt az eszem helyett, ami ismét megtörtént. Már újra a kihajtónál indexelek, és Alex felé tartok. Most, hogy már harmadjára teszem meg ezt az utat, elég hamar elrepül az idő. Mindent ugyanúgy találok, ahogy 5 órával ezelőtt volt, kivéve Alexet, aki nem Lénával röhögcsél, hanem komolyan figyeli Gigi egyik versenyzőjét. Mivel nem vett észre, gyorsan belopóztam a szobába, majd teleraktam az ágyat rózsaszirmokkal meg a kedvenc csokijával, és jött a várakozás. Pont annyi ideig vártam, hogy a rózsát már túl nyálasnak tituláljam és majdnem elkezdtem leseperni az ágyról, de ekkor hallottam, hogy valaki közelít a folyosón.

Alex rám nézett, majd az ágyra, és vissza rám, megforgatta a szemeit, nagyot nevetett és odakiabált Lacinak, hogy ő ma nem ebédel. Becsukta az ajtót, majd a kulcsot is elfordította a zárban és gyengéden megsimogatta az arcomat.

- Őszintén, mi volt a baj? - ült le mellém.

- Léna azt mondta kiállhatatlan vagy.

- Ez igaz, de te miért viselkedtél így?

- Mert megijedtem, hogy én nem ismerlek annyira, mint ő, vagy mint mások. Eddig egyébként azt hittem ez jó, de most, hogy beláttad, hogy nem lehet téged elviselni, az egy kicsit aggaszt.

- Ők már régóta ismernek, tudják a heppjeimet,de még ők is látják, hogy mennyit változok évről-évre. Már sokkal szebben küldöm el a picsába az embereket, meg tök kulturáltan fikázom a szar produkciókat - nevetett fel hangosan.

- Jó, csak nem szeretném azt, hogy úgy érezd meg kell játszanod magad előttem. Én Márta Alexet akarom.

- Nem biztos, hogy ez okos kívánság volt, de akkor ezután 110% Márta Alex lesz melletted!

Köszönöm helyett egy hosszú, szenvedélyes csókot váltottunk, aminek hangos kopogás vetett véget.

- Puskás, megmondtam, hogy nem megyek enni! - nyitotta ki az ajtót, de meglepetésünkre nem Peti állt a folyosón.