B A B A B Ó | ByeAlex

6. rész

Nemsokára befejezték a rögtönzést, így hatalmas tapsviharral ajándékoztuk meg őket. Látva, hogy mindenki kicsit elpilledt az előadás után, megragadtam az alkalmat, majd felálltam és elindultam, hogy Orsót felkaparjam, mert ha ő, a rangidős, elindul, akkor a többiek is követik. Szerencsére most sikerült a tervem és az idős faszi válláról levakarva, a karját a nyakamba tettem, majd biccentettem a kijárat felé.

- Ne mááár csajok! – kiáltott az egyik srác.

- Fújják a takarodót? – nézett Dávid végig rajtunk.

- Ha nekünk nem is, Pircsinek biztosan! – néztem Brigire szúrós szemekkel, hogy eszébe jusson végre, hogy a 4 éves lánya otthon várja.

A lányok végre összeszedelőzködtek és indulásra készenállva sorakoztunk a kanapé mellett, mikor Kristóf felkiáltott:

- Még nem is táncoltatok!

- Akkor büntetés – forgattam a szemeimet, majd végignéztem magamon és a szerencsekarkötőmön akadt meg a tekintetem.

Még szalagavatómra kaptam apától, akinek az egyszem, pici hercegnője voltam mindig. Vagyis addig, amíg új nőt nem keresett magának és utána felénk se nézett, így nem is érdekelt különösebben, hogy újra látom-e az ékszert valaha. Igazából csak azért volt nagy kabala, mert ebben érettségiztem meg nyelvvizsgáztam. Aztán a Pont-Ott bulin is ezt puszilgattam, amíg ki nem derült, hogy felvettek-e az egyetemre. Nem sokkal utána lelépett a köcsögje, és azóta azt hiszi, hogyha minél több számjegyből álló összegek utal nekem, akkor megbocsátom neki, hogy nem láttam 7 éve.

Gyorsan lekaptam és odaadtam Alexnek, aki kérdőn nézett rám, mire megráztam a kezemet, hogy vegye már el, mert Orsi súlya alatt egyre jobban remegtem. Kivette a kezemből, majd a lépcsőig kísért a többi fiúval együtt. Ott a lányok libasorban haladtak lefelé, erősen kapaszkodva, mert még mindig hatása alatt voltak a literre ivott vodkának és pálinkának.

Átöleltem Orsó derekát, hogy könnyebb legyen levonszolni őt, majd a jobb kezemmel a korlátot szorítva tettük meg az első lépcsőfokot. Már itt majdnem legurultunk, így a fiúk készségesen felsegítették a botladozó Orsit és ketten levitték a földszintre. Ezt látva, megkönnyebbülve indultam el én is, ám egy jéghideg kéz a Orsi cipelésétől kimelegedett karomat fogta meg. Megfordultam és egy nyitott tenyeret láttam magam előtt, amiben egy letisztult, giccsmentes Gucci gyűrű volt. Kérdőn néztem Alexre, aki engem utánozva megrázta a kezét, hogy fogjam és vigyem a zálogát a feladat végre nem hajtásáért.

- Ez csak egy csicska játék volt, hagyjál már – csóváltam az fejemet, majd végre elindultam a többiek után.

Kb. 3 lépést tettem meg, mire megint megmarkolta a felkaromat, de most szorosabban, amitől felpezsdült a vérem. Az évek során kialakult egy ösztönös reakció az ilyenekre, ami egészen eltérő más lányokéval szemben. A tánc az életem, így mindent ahhoz kötök. A kedvenceim a latin-amerikai táncok, amik nagy többségében a férfi uralja a táncot, különböző gesztusokkal. Ilyen például egy, a mostanihoz hasonló felkar-szorítás is, amivel megmutatja a partnered, hogy merre indul a következő lépés, így automatikusan vártam, hogy enyhe tolással jelezze merre induljak.

Mire rájöttem, hogy nem a próbateremben vagyok, és megfordultam, addigra Alex értetlenkedő arca fogadott. Még mindig tartotta a gyűrűt és egyre közelebb nyújtotta, miközben szigorú, ellentmondást nem tűrő szemekkel nézett. Mivel láttam, hogy nem tágít, amíg nem lesz az, amit ő akar, így kikaptam a kezéből és sétáltam tovább a lépcsőn.

A lányok már ott búcsúzkodtak, de akkora tömeget alkotott a két csapat egyvelege, hogy a negyedik lépcsőfokon álldogálva vártam, hogy lentebb mehessek. Alex eközben utolért és szorosan állva mögöttem, közelebb hajolva a fülembe súgott:

- Vigyázz rá, 'barátnő' – utalt arra, ahogy egész este emlegetve voltam, és a korábban improvizált szövegre, így most már egyértelmű volt, hogy tényleg mindenkit azért kérlelt, hogy velem találkozhasson megint, a semmiből kreált dal szerint.