B A B A B Ó | ByeAlex

28. rész

A mozi előterébe lépve nagyon megdöbbentem, mert mindenféle híres emberke várt arra, hogy beengedjék őket a termekbe. Én az egyik oszlopnak dőltem és mérges pillantásokat küldtem Alex felé, aki pár méterre tőlem üdvözölt valakiket, egy zenekar tagjait, akiknek fogalmam sincs mi a nevük, de nagyon nyomatják őket most. Miután letudta a jópofizást, ijedten nézett körbe, aztán kérdőn nézett rám.

- Nem megyünk?

- Te tiszta hülye vagy! Idehozol 'ezek' közé - biccentettem idegesen a celeb-seregre - És azt akarod, hogy bemenjek veled így? - mutattam magamra, mert csak egy fekete pólót és egy farmert viseltem.

- Ez nem a kibaszott Glamour vagy Story-gála Babó, ez csak egy mozi - tárta szét a karjait.

- Mi az a babó? - kíváncsiskodtam, mert egy pillanatra elfelejtettem, hogy miért estem neki.

- Ha azt mondom Baba, arra szerintem nekem estél volna, így kicsúszott a Babó - vonta meg a vállát lazán.

- Akkor sem megyek be... Mit mondassz kivel jöttél? A takarítónőddel? - célozgattam arra, hogy úgy voltam felöltözve, mint akinek maximum ilyen kapcsolata fűződhet Alexhez.

- De bolond vagy! Gyere már! - állt meg mellettem és egy udvarias mozdulattal mutatta az utat.

Addig makacskodtam, hogy a nagy tömeg már rég a termekben üldögélt, így durcásan elindultam a lépcsők felé. Alex odasétált egy naggggyon fontosnak látszó lánykához, aki egy táblával a kezében mászkált és írogatta, hogy ki jelent meg a vetítésen, majd elindultunk a 3-as terem felé. A sötétben valahogy jobban kibékültem a tudattal, hogy a bal oldalamon Alex ül, a jobbomon meg valószínűleg Dobó Kata vagy L.L. Junior, de igazából nem is mertem körbenézni, mert nem akartam nagy feltűnést kelteni a forgolódással.

A film egyébként a 80akárhány emberből csak minket érdekelt, a többi sztárocska csak a reklám és az ingyen cuccok miatt jöttek. Jóóó, nem mondom azt, hogy Alex nem zsebelt be egy-egy bögrét meg kulcstartót, de a többiek tényleg nem voltak kíváncsiak semmi másra ezeken kívül.

A kocsiba behuppanva már indultunk is, és végigbeszéltük az utat, különböző teóriákat gyártva még több folytatásról és előzményről. Annyira belemerültünk a társalgásba, hogy észre sem vettem, hogy nem hazafelé fuvarozik a mozipartnerem. Csak leparkolt egy ismeretlen környéken, majd kiszállt a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót. Értetlenkedve kiszálltam, aztán követni kezdtem Alexet, aki egy aranyos nádfedeles házikó előtt állt meg. Mire megláttam és elolvastam a "Margit Néni Konyhája" feliratot, addigra már Alex az ajtót tartva várta, hogy végre besétáljak. Mennyei illatok keringtek bent, aztán egy csendes kis sarokba ültünk be, elzárva mindenkitől. Felvették a rendelésünket, majd Alex kiszaladt a mosdóba, én meg csak bámultam az előttem elterülő kockás abroszra és nem tudtam hova tenni ezt az estét.

- Honnan jött ez az egész mai? - kérdeztem, mikor visszaért.

- Nem akarok kifogásokat találni, meg mentegetőzni, mert egyébként rengetegszer voltál az eszemben, és amúgy akartalak keresni, csak totál elfelejtettem, hogy kezdődik az X-Faktor, aztán egyik hét telt a másik után és azt vettem észre, hogy jött a meghívó a mozira... Akkor esett le, hogy mindig csak mondogattam, hogy 'majd holnap hívom Szofit'. Tiszta csíra vagyok - fakadt ki belőle, mire nagyon meglepődtem.

- A lényeg, hogy most eszedbe jutottam - mosolyogtam rá, mert tényleg örültem, hogy újra látom a hülye fejét.

- Most mondtam, hogy eddig is gondoltam rád - forgatta a szemeit.

- Igeeen? És mi járt a fejedben, amikor rám gondoltál? - kortyoltam bele a limonádémba.

- Nyilván amikor a kanapén horkolsz a Star Wars 4 alatt - nevetett fel hangosan.

- Nem is horkolooook! - nevettem én is, aztán hozzávágtam a szalvétámból gyűrt galacsint.