B A B A B Ó | ByeAlex

41. rész

Nem tudom, hogy ki volt az a beteg elme, aki azt gondolta, hogy ez majd jó ajándék lesz, de minimum 10 évre tönkre tette vele a Karácsonyokat. Igazából nem is tudtam ezen sokáig agyalni, mivel a fejem zsongott a sírástól és levegő után kapkodva nyitottam ki az ablakot. Pár mély lélegzetvétel után, gondolkodás nélkül kimásztam az ablakon és elindultam valamerre.

Céltalanul bolyongtam a környéken, és szerencsémre senki nem bóklászott az utcákon, így csak a gondolataim, én és a hideg töltöttük meg a várost. Hüppögve dörzsöltem a karomat és próbáltam megnyugodni, de nagyon nehezen ment. Benne volt a pakliban, hogy ha elkezdem ezt az egészet Alexszel, akkor valami ilyesmi lesz a vége, sőt az egész pakli csak ilyen kártyákkal volt tele... Csak szex és más semmi, Barátság extrákkal, ezek nem csak hangzatos filmcímek, de egy igen elcseszett szerelmi élet fejezetei is.

Nem is értem miért mentem bele, de azt még kevésbé, hogy ő miért engedte, hogy belemenjek. Jött a nagy álszent szöveggel, hogy 'jaj, tudom, hogy te más vagy blahblahblah', de azért ugyanazt megcsinálta velem is, mint 30 másikkal.

Gratulálok Zsófia! Büszke lehetsz magadra! Haltál meg volna szüzen, minthogy ebbe belekeveredj...

Már jó ideje bolyonghattam a kerületben, mert hiába tél, és késői napfelkelte, már egy-egy sugara erőlködött a napnak, így jobbnak láttam visszafordulni. Na igen... De hol van a vissza. Tegnap az alkohol és a sós könnyeim olyan brutál egyveleget alkottak, hogy fogalmam nem volt merre járok, így bementem a legközelebbi boltba, hogy megtudjam mégis merre vagyok. Mondanom sem kell, hogy a kinézetem miatt kitessékeltek az üzletből, amit tökre megértek, mert még egy hajléktalan is jobban néz ki nálam.

A háztömbök sarkán virító utcanevek semmit nem segítettek abban, hogy hol vagyok, így tovább vándoroltam, de már fogytán volt az erőm. Kétségbeesve zuhantam le egy padra és megint könnyek gördültek végig az arcomon.

Boldog Karácsonyt!

Idegesen dörzsöltem a szememet és próbáltam abbahagyni a sírást, amikor egy kocsi lassított a szervízúton.

- Zsófia! Azonnal szállj be! - hallottam a tánciskola vezetőjének hangját a fekete Merciből.

Lassan feltápászkodtam és elvonszoltam magam a kocsiig, majd a hátsóülésen elterülve vártam, hogy visszaérjünk a suliba. Felriadtam mikor megálltunk, letöröltem a kifolyt nyálamat az arcomról és kiszálltam a kocsiból. Angéla belém karolt és elkezdtett húzni maga után. Mikor végre összeszedtem magam és felnéztem, csak akkor jöttem rá, hogy hazahozott az iskola helyett. A liftnél elköszöntünk és odaadta a táskámat meg a kabátomat, amit tegnap az előtérben hagytam, majd a lakásba érve az ágyba dőlve elnyomott az álom.

Elég sötét volt mikor felébredtem, de bíztam benne, hogy nem aludtam át a Grincset és Kevint, úgyhogy egy hosszú, forró zuhany után a nappaliba vettem az irányt. A telefonomat tegnap 5 óta most vettem a kezembe először, de jobb lett volna, ha kihajítom az ablakon az első üzenet elolvasása után.

"Ma 6kor indulunk vásárolni! Legyél kész!"

"Ja elfelejtettem, hogy lesz ez a hülye vacsorád.. majd hívj, ha végeztél!"

"Remélem annyira jó a buli, hogy nem tudsz írni..."

"Gondolom már megkaptad az ajándékot. Mit szólsz? 😂"

"Nem hiszem el, hogy ezen kajak besértődtél"

"Szofi?!"