B A B A B Ó | ByeAlex

22. rész

Felhívtam még Ancsit meg Sacit is és ők is ugyanazon a véleményen voltak, mint Lincu. Vagyis, szerintük sincs baj azzal, hogy fény derült az igazságra. Egy picivel megkönnyebbült a kis lelkem, de azért nyomaszt a dolog eléggé, és ez meglátszódott rajtam. Annyira, hogy bárhova mentem, legyen az kolléga, tanítvány vagy eladó a kisboltban, mindenki megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Nehéz volt megállni, hogy ne üvöltsem mindenki arcába, hogy "igen, minden szuper; csak tegnap elmondtam ByeAlexnek, hogy szűz vagyok, 28 éves létemre". Végül túléltem a napot ilyen kifakadás nélkül, de este meglepetésemre totál szétcsúsztam és sírni kezdtem.

Nem sírtam azóta, amióta apám elköltözött Svájcba. Amiatt a fasz miatt akkor minimum 2 hétig csak bőgtem, aztán úgy éreztem, hogy nincs több könnycseppem, így végre összeszedtem magam és nem sírok azóta. Vagyis eddig nem itattam az egereket, de most taknyom-nyálam egybefolyt, mint valami ovisnak. Mikor lenyugodtam tárcsáztam Lincut, de nem vette fel, így forró fürdőt engedtem magamnak, ami teljesen ellazított, aztán egy gagyi film közben bealudtam a kanapén.

Reggel emiatt elég nyúzottan keltem, aztán gyors készülés után rohanhattam az órákra. Újra és újra the same old shit. Várom a szeptembert, mert akkor a reggeli úszás óráim későbbre tolódnak, így hepázhatok majd az ágyban délig. Amíg ezzel a gondolattal boldogítottam magamat, jött egy üzenetem.

"Pénteken nálad!" - majd felvillant egy kép is, amin a Star Wars DVD-k sorakoztak egymás mellett.

"Várlak!" - válaszoltam Alexnek, aztán vigyorogva letettem a telefont. Ennyit a nagy depressziómról... Két szó Alextől, és már nincs semmi gondom.

A mai nap ezután csigalassan haladt, tipik... Amikor nagyon vársz valamit, akkor az idő megáll. De végül a szerda és a csütörtök is csak el-eltelt, aztán pénteken korán keltem, hogy rendbevágjam a házat. Boldogan indultam el úszásra, aztán a táncórák is hamar elrepültek. Az utolsó salsa után becsuktam az ajtót és gyorsan összepakoltam, aztán átvettem a felsőmet.

- Hmmm... A legjobbkor - mosolygott a tükörben rám Eró, aki végignézte, hogy pólót cserélek, pont mint egy hete.

- Milyen napod volt? - kérdeztem tőle, de most inkább csak megszokásból, mert agyban már rég otthon voltam Alexszel.

- Elment egynek... Tudod arra gondoltam, hogy megismételhetnénk a múlt hetit - mosolygott bájosan.

- Ez jó ötlet! Jövő hét péntek? - kérdeztem vissza egyből.

- Tökéletes! Már nagy...

- Lincu tuti odáig lesz és besózva fogja szervezgetni a bulit! - vágtam a szavába, majd elindultam az ajtóhoz.

- Az szuper... - mondta halkan és némi csalódottsággal a hangjában, mire felkaptam a fejem. - De úgy értettem, hogy csak te meg én... - részletezte félénken a korábbi tervét.

- Ó... Okés, ez még jobb! Legalább nem lesz ki rád másszon - nevettem fel Lincu múltkori akcióját idézve.

- Ja... Nem lesz - mondta Erick miközben a padlót bámulta.

- Akkor egy hét múlva! - emeltem meg a fejét az álla alá csúsztatott ujjaimmal, majd kacsintottam egyet, amitől széles vigyor jelent meg az arcán.

Megölelt, aztán már siettem is a kocsihoz. A pénteki forgalom miatt elég sokáig araszoltam az utakon, de úgy számoltam, hogy 8 körülre hazaérek, úgyhogy mire Alex ideér, addigra le tudok zuhanyozni meg tudok bekészíteni nasit. Aha... Nagyon rosszul gondoltam.

Nagy lendülettel vágtam ki a liftajtót és a kulcsomat keresve szitkozódtam.

- Na de Szofi! Nő létedre így beszélni... - hallottam az ismerős hangot.

- Mert te olyan kibaszott szépen beszélsz mindig - kacagtam fel, majd belőle is kitört a nevetés.