B A B A B Ó | ByeAlex

51. rész

A tegnapi megérkezésünkből csak az ajtóban elesésünkre emlékszek és a forró fürdőszoba-jelenetre, így hunyorogva nézek a lépcső irányába, mert egyáltalán nem rémlik, hogy ezen felsétáltunk este. Pedig úgy tűnik igen, mert ahogy fogynak a fokok, úgy erősödik az illat, és Alex dúdolása is. Sajnos az évek alatt annyira átállt a fülem a latin ritmusokra, hogy nem tudtam beazonosítani mit hümmög, de nagyon tetszett, így megálltam az ajtó előtt, hogy hallgassam még egy kicsit.

Röpke 27 másodperc múlva kiderült, hogy ez egy elég hülye ötlet volt, mivel én nem számítottam arra, hogy nagy irammal elindul, ő meg arra nem, hogy az ajtófélfának dőlve hallgatózok, így egy hangos 'Bazdmeg!' után még hangosabb nevetés jött, majd elindult pár papírtörlőért, mert ijedtében kiborított kb. 2 deci vizet.

- Ezt azért mert tuti fáj a fejed, - nyomta a kezembe az aszpirines dobozt, meg a poharat a benne maradt 3 korty vízzel - a húsleves meg már melegszik, mert az az egyetlen igazi másnaposság-gyilkos - vigyorgott úgy, mintha neki a tegnap esti mennyiség egy cseppet sem ártott volna meg.

- Köszönöm! - hajoltam közelebb és a nyakának döntöttem a homlokomat.

- Mi volt ez hajnalban?

- Micsoda? - kérdeztem vissza egyből, mert nem tudtam miről beszél.

- Ez a domina dolog - nevetett.

- Jaa, ez még semmi... - néztem rá kacéran, mire akaratlanul is megnyalta a szája szélét.

Én csak ütöttem egyet a karjára, ahogy mindig szoktam, amiről egyébként leszokhatnék már, majd leültünk enni. Mint kiderült már inkább ebédeltünk, mert sokkal későbbre járt az idő, mint én azt gondoltam, aztán visszavettem a tegnapi ruhámat, mert eddig a törölközőben járkáltam a házban. Amikor elkészültem a nappaliban vártam Alexre, aki hazafuvaroz majd, vagyis eddig azt hittem. Beültünk a kocsiba és megkért, hogy nyissak egy jegyzetet és írjam fel amiket mond. Mikor már kb. 5 perce diktálgatott, mire végre abbahagyta, pont akkor, amikor leparkolt. Egy kisbolt előtt ácsorogtam a hóban, harisnya nélkül, miniruhában és egy vékony kabátban, amíg Alex elolvasta a kis táblácskán, hogy kurvára zárva vannak, így kereshettünk másik éjjel-nappalit.

- Pedig ők mindig nyitva vannak, nekik nincs se Karácsony, se Húsvét, se Szilv... - kezdett bele, de hamar belé fojtottam a szót.

- Úgy tűnik most az egyszer végre elszabadultak.

- De pont moooost, amikor olyan jó kaja ötletem támadt? - húzta a száját.

- Ne sajnáld már tőlük azt az egy napot! - csaptam megint a karjára, bár komolyan nem tudom miért csinálom.

Csak nevetett, majd megint kanyarodott és addig mentünk, amíg megláttunk egy pirosan villogó NYITVA led táblát. Bevásároltunk a vacsihoz, aztán igyekeztünk vissza, mert most ismétlik a Walking Dead új évadának a legfrissebb részét, amit nekem is végig kellett néznem, annak ellenére, hogy egyetlen epizódot sem láttam még előtte soha a sorozatból.

Miután vége lett, nekiláttunk a főzőcskézésnek, ami egészen jól ment. Jó... a 'faszom Szofi, az cukor, nem só' és a 'ne égesd már oda, könyörgöm!' mondatok elhangoztak az este folyamán, de ennek ellenére egész vállalható lett a végeredmény.

Miután megvacsoráztunk, bepunnyadtunk a TV előtt. Én szerintem el is szenderültem párszor, majd végül arra riadtam, hogy Alex rúgott egyet, amitől majdnem leestem a mellkasáról.

- Úristen, te a foci VB-n érzed magad vagy mi? - nevettem fel.

- Nem. Csak azt álmodtam, hogy azzal a kis buzi gyerekkel verekszek - nézett rám dühösen.