Amíg ezen gondolkoztam Hetti leesett a székről, annyira nevetett valamin, aztán az egyik pultos srác sietett a segítségére.
- Bár úgy látom már nem kéne több, de ezt ők küldik – mutatott a galériára, ahol a titokzatos alak is ül, aki a tánc alatt végig bámult.
Ezután kipakolt elénk 7 poharat és sorba megtöltötte azokat valami rózsaszín löttyel. A lányok egyszerre kiáltották, hogy „Egs", majd maratták a torkukat az alkohollal. Én csak forgattam a pohárkát a pulton, de inkább odacsúsztattam Lincukának, mert tudtam, hogy valakinek felnőttként kell viselkednie közölünk.
Elindultunk a mosdóba, ahogy azt szokás, egész csapatostul, így mindkét wc-t és az azelőtti folyosót is mi töltöttük meg. Készítettünk pár kínos selfiet, amitől holnap a csajok majd foghatják a fejüket, de addig is magukról sem tudva buliznak tovább. Visszamentünk a pulthoz, mert már csak ott volt hely, ahol leülhettünk, amikor a korábbi bártender fiúka súgott valamit Sackó fülébe. Ő lassan az emelet felé fordult és hunyorogva figyelte az ott ülőket.
- Csajok! Jelenésünk van – kiáltott, hogy én is meghalljam a pult másik végén, majd elindult a mixer gyerek után.
A lányok gondolkodás nélkül sorakoztak utánuk, én viszont gondolkodóba estem. Sajnos ezzel együtt majdnem a földre is, mert Orsó akkorát rántott rajtam, hogy majdnem felborultam székestől. Mivel erősen szorította a karomat, nem volt más választásom, mint menetelni mögöttük. Óvatosan lépkedtek a lépcsőn, mivel már többet láttak a kelletténél, de végül épségben felértünk.
- Hölgyeim! Üdv a VIP-ben! – kacsintott egy srác, mire Brigi totál elpirult.
- VIP? – kérdezett vissza izgatottan Ancsúr.
- EZ? – fordult körbe Linda, majd elégedetlen fejjel nézett a fiúkra.
Apropó fiúk... Elég vegyes a felhozatal. VIP ellenére talán 2 akinek valahonnan ismerős az arca, de a többi tizenakárhány teljesen idegen. A bőrkanapén ülőket végigpásztázva kerestem azt az egy alakot, akit lentről láttam, de nem tudtam beazonosítani. A lányok a hívásra egyből lehuppantak a srácok mellé, én meg kellemetlenül álldogáltam egy ideig, majd az ülőalkalmatosság legszélén árválkodó helyre ültem le. A többiek mind a szomszédaikkal kezdtek beszélgetésbe, de én inkább csak a lent tomboló tömeget figyeltem.
- Miiii? – hallottam Orsi csodálkozását, majd odakaptam a fejemet és a fiúk vad bólogatását figyeltem.
- Neeee! És ki van még itt? Hiro? Alex? Pixa? – kérdezte Lincu.
- Alex meg Tembo – válaszolták lazán a srácok.
Ezután már elvesztek az infók a hangos zene miatt, de lassan összeraktak a fejemben, hogy kikkel is vagyunk. Ha jól logikáztam, akkor Alex az ByeAlex-et takarja és az itt ülők sokasága lenne a Slepp és a többi, őket segítő zenében jártas figura. Mondjuk én nem tudtam annyira elájulni a hírtől, mint Ancsúr és Bridget. Sokkal inkább osztottam Lincu ellenszenvét, bár nekem semmi bajom nincs velük, mert igazából a Kedvesemen kívül nem ismerek tőlük semmit. Már ha azt egyáltalán együtt csinálták, de ebben sem vagyok biztos, azért az az Eurovízió elég régen volt. Öregszem basszameg.
Szóval nem tudom hogyan kellene éreznem most, de már mennék haza, mert a kényelmes bőrkanapén lévő henyélés túlságosan elálmosított. Láttam ezzel Orsó sincs másként, viszont ő az egyik, nálunk jóval idősebb csávó vállára döntve fejét pihenget. Nem lesz ennek jó vége...
Ahogy ezt megfogalmaztam magamban, megjelent a híres páros, mire Saci hangosat sikított, majd a közeledő fiúk nyakába ugrott, mintha csak egy 16 éves rajongójuk lenne.
CITEȘTI
B A B A B Ó | ByeAlex
Fanfiction„Rutkovszki Zsófi éli a szeleburdi és pörgős mindennapjait, ám a bulikkal telített életét egy közismert férfi egyik másodpercről a másikra átírja." Két szó: BYEALEX. Fanfiction. Szerintem nem kell többet hozzáfűzni... Olvassátok szeretettel és kív...