B A B A B Ó | ByeAlex

94. rész

- Egy: most nem látlak három napig és még bele se merek gondolni, hogy az egész nyár így fog telni a fesztiválok miatt. Kettő: fogalmam sincs hova fogunk költözni, mert Budapesten bazdmeg nincsen normális lakás, hiába keresem. Három: az óráimnak tök jó lendületes, nyári, vérpezsdítő hangulatban kellene telnie, de mindenki nyavalyog, mert meleg van, nem érnek ide időben, stb... Négy: mindenki csak posztolgatja a csicska nyaralós képeket, nekem meg az egyetlen hely ahova felvehetem a fürdőruhát, az az uszoda - szaladt ki belőlem minden probléma.

- Hú baszki. És még azt hittem én vagyok aki depire hajlamos... - nevetett, hogy felvidítson.

- Jó, tudom, hogy ez hiszti, de most kicsit sok(k). Próbálok mindenben pozitívat találni, de nagyon nem sikerül.

- Akkor hagyd a picsába! Pontosan tudod, hogy én jövök 2 és fél nap múlva; egyelőre jó, hogy nálad lakunk, én konkrétan sajnos csak aludni járok most haza. Az embereket meg a faszságaikat szard le, és remélem tudod, hogy mi is elmegyünk majd nyaralni, ha vége a hajtásnak! - nyugtatott.

- Ajj te, tudod jól, hogy nekem nem a nyaralás kell, csak az, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból. Amióta itt dolgozok, egyetlen egyszer voltam igazi szabin, meg egyszer táppénzen és hiába imádom, egy kicsi pihenő kellene.

- Akkor mondj fel! - oldotta meg a helyzetet.

- Alex, te is tudod, hogy ez nem így működik...

- De, képzeld el, ez pont így működik. Ez nem általános iskola, meg egyetem alatti diákmunka, hogy kényszer. Ha nem tetszik, akkor otthagyod.

- De ez az életem, nem fogom abbahagyni a táncolást és az oktatást!

- Ja, inkább megkeseríted minden percedet, amit utána én hallgatok, kösz...

- Ha ezt folytatod, lerakom a szaros telefont!

- Tegyed, csak utána gondolkozz el, hogy igazam van!

Na, több se kellett, egyből kinyomtam, aztán, mint akinek elvették a kedvenc játékát, zokogtam a teremben. Szerencse, hogy ilyenkor nincs itt még senki és szenvedhetek magamban.

- Azért én átgondolnám ezt - hallottam Erick hangját mögülem. - Mármint... Khm. Ne haragudj, csak meghallottam, de remélem nem gondolod komolyan, hogy itt hagysz minket!

- Dehogy, eszembe se jutott, csak Alex akarja, hogy kicsit...

- Az az egy számít, hogy te mit akarsz, kit érdekel az a fasz?!

- Naaa...

- Jó, bocs, de tudod, hogy nem vagyok nagy rajongója annak, hogy bekorlátozzon valaki, mert ismerlek és tudom milyen felszabadult, életvidám nő vagy, és remélem, hogy soha nem fogsz meggondolatlanul cselekedni, valaki más vezényszavára.

- Oravecz Erick vagy Erick Coelho beszélt most belőled? - nyújtottam ki a nyelvem rá. - Csak viccelek és köszönöm, hogy aggódsz, de nem kell! Mindent megoldok - fejeztem be, majd megcsörrent a telefonom.

- Nem zavarlak tovább - intett Eró, én meg felvettem.

- Kajak kinyomtál? - nevetett Alex a vonal másik végén.

- Te hergeltél!

- Jól van na, kis hárpia! És mi lenne, ha az uszodát dobnád?

- Lassan inkább téged a medencébe, mert megérdemelnéd! Mit gonoszkodsz? - kacagtam.

- De most komolyan?! Nem kellene korán kelned, nem lenne klórszagú a hajad, nem...

- Klórszagú a hajam?? - nevettem hisztérikusan.

- Csak hülyülök, na! Szóval lenne szabadidőd, nyugodtabb lennél, nem kellene kocsikázgatni...

- De olyan édesek a nénikéim meg a kismamáim - sajnálkoztam.

- Az előbb még pokolra kívántad őket - röhögött.

- Nem is igaz, csak hisztisek, mint én.

- De te nagyon!

- Na, legyen ez a végszó! Majd beszélünk. Csók!

- Azért gondolkozz el az uszodás dolgon. Csók - tette le a telefont, nekem meg bogarat ültetett a fülembe.