B A B A B Ó | ByeAlex

96. rész

- Alex? Alex! - kiáltottam sokadjára, majd megnéztem, hogy mégis mit művel odaát.

- Nem konkrétan most MOST gondoltam, de ez olyan izgi - pattant fel a bőröndje mellől és édes csókot adott.

- Megnéztem volna, hogy a Mikulásnak vagy a szülinapodnak örültél-e valaha ennyire - nevettem.

- Áá, soha! - legyintett és visszatért a cuccok pakolászásához.

Én is elkezdtem segíteni neki, és végül addig tettünk-vettünk, amíg majdnem mindent el nem dobozoltunk, amire nem lesz az elkövetkezendő két hétben szükség.

- Miért volt olyan sürgős? - döntöttem a fejemet az ágy széléhez olyan 2 óra körül.

- Mert augusztus elején szeretnék egy kicsit elvonulni és azt akarom, hogy amikor visszajövünk, akkor már oda érkezzünk meg.

- Akkor jól használd majd ki a pihenést, mert utána lehet házi sárkány leszek - fenyegettem.

- Én is ettől tartok - sóhajtott, majd egyből felrakta a kezeit, hogy kivédje a támadásomat, de szerencséjére nem volt a közelemben párna.

- Annyira furcsa volt a nő. Elkezdte a körbevezetést és ilyeneket mondott, hogy jaj ez a szoba milyen praktikus lesz, ha jön a baba... Én meg csak néztem, hogy mégis mit akar ezzel mondani. Kövér vagyok? - néztem a hasamra.

- Dehogy, te bolond! A világ legszexibb teste a tiéd! Csak gondolom nem sokan nézegetnek ekkora lakást gyerek nélkül.

- Lehet igazad van - mosolyogtam.

- Nekem mindig igazam van - rántott egyet a vállán, majd mindkettőnkből kitört a nevetés.

- Elég volt mára a pakolásból szerintem - álltam fel, majd felhúztam őt is, aztán gyors zuhany és alvás.

Az ezt követő 2 hét villámgyorsan telt. Alexszel a koncertek között hol IKEA-ba rohantunk, hol a vízműveknél íratattuk át az adatokat, aztán végre július 30-án hivatalosan is elkészültünk mindennel.

- De fura ez... - néztem végig az összeszerelt bútorokon és a csilli-villi lakáson.

- Nagyon, de majd hozzászokunk. Sokkal jobb lesz itt! Együtt! - fonta karjait a derekam köré.

- Büszke vagyok magunkra!

- Főleg rám lehetsz... Azért ezt - mutatott a szekrényre majd a dohányzóasztalra - és ezt - senki nem tudta volna rajtam kívül összerakni - dicsekedett.

- Hát persze! Te vagy a legügyesebb, legjobb, legtehetségesebb ember a világon - veregettem meg a vállát.

- Köszönöm, köszönöm és köszönöm, de a legtökéletesebbet kihagytad...

- Meg a legjóképűbb és a legszexibb felső testtel rendelkező férfi is te vagy, de minek mondjam, ha tudod? - nevettem.

- Ez eléggé úgy hangzik, mintha fel akarnád avatni az új ágyat - kacérkodott.

- Alex... Én még nem merek itt aludni ma este - komolyodtam meg.

- Micsoda? Ez az új otthonunk, itt fogunk élni! Ráadásul te voltál az aki kiválasztotta ezt a helyet - nézett rám értetlenkedve.

- Tudooom, és ígérem holnap már itt leszünk, de ma még nem megy. Amikor bepakoltam a lakásomba, akkor is egy éjszakát még egy hotelben töltöttem, mert nem voltam kész az új életre, de holnapra összeszedem magam! Csak ez egy nagy lépés és el kell köszönnöm a kis csajos otthonomtól - hadartam.

- Rendben, de holnap, reggeli után átjövünk és elkezdődik...

- Egy új kaland - fejeztem be a megkezdett mondatát.

- Pontosan. De azért remélem tudod, hogy amíg odaát hallgatnom kellett a nyavalygást, itt, ha egy hisztid is lesz, csak bezárkózok a kis szobába és nem látsz napokig - röhögött.

- Megbeszéltük - ráztunk kezet, majd közelebb húzott és megcsókolt.