B A B A B Ó | ByeAlex

48. rész

Ma még 4-ig nyitva van nagyjából az összes bolt, így volt időm elugrani bevásárolni a lencsefőzelékhez, meg betározni jó pár üveg pezsgőt, mivel hivatalosak vagyunk Orsóék házibulijára. Már javában készülődtem, amikor Alex írt, hogy késni fog, de ez nem szegte kedvemet, így a legpörgősebb számokat bömböltetve táncikáltam fel-alá, amíg vártam, hogy a körömlakkom megszáradjon. Mikor elkészültem és ott díszelegtem a kanapén, jött még egy üzenetem, hogy még többet fog késni, így kezdtem aggódni.

Hogy eltereljem a gondolataimat, gyorsan előkészítettem a hálószobát, hogy minden ott és úgy várjon minket ahogy kell, mikor hazaesünk az újévben. Pár perc múlva csengettek, így kulcsra zártam a szobám ajtaját és elindultam a kabátomért.

- Hűűű - nézett végig rajtam Alex, de én csak megráztam a fejemet, hogy még véletlenül se felejtse el, hogy a bámuláson kívül semmi sem szabad.

- Minden rendben?

- Persze, miért ne lenne? - kérdezett vissza a liftben a gombokat bambulva.

- Nem tudom, olyan zaklatott voltál a telefonban.

- Jaa, persze, minden oké, csak a stúdióban volt egy kis kavarás. Mármint kavarodás! Állítólag kibérelte valaki, de nem volt bejegyezve vagy mit tudom én... - hadarta.

- Á, értem! A lényeg, hogy itt vagy - hajoltam közel és nyomtam az arcára egy puszit, amit ökölbe szorított kézzel próbált meg nem történtnek venni.

- Direkt csinálod? - kérdezte durván, én meg a magassarkú csizmám orrát vizslattam szégyenemben.

Kicsit gonosz irányba ment el ez az egész 'megvonom tőle a szexet' dolog, én belátom. De ma kiengesztelem az egész heti kínzásért.

- 46, ez lesz az, köszönjük szépen! - mosolyogtam a taxisra, majd a kezébe nyomtam az útiköltséget és kikászálódtam az autóból.

Bár igaz, hogy még csak 9 óra van, de már most ellepik az utcákat a részeg fiatalok meg a hangos zene, így alig hallom, amikor Alex megkérdezni, hogy mit vegyen még el tőlem. Már így is ő cipelte a franciasalátától kezdve, a pogácsákon át, a 3 üveg pezsgőt is, míg én Brigi  Pirikéjének szánt gyerekpezsgőt hoztam csak, így csak legyintettem és nyitottam az kaput. Ezután Ancsúr engedett be minket a ház ajtaján, ahonnan áradtak a jó illatok, a zene és a meleg, így igyekeztünk befelé. Ledobtuk a cuccokat és mire végigértünk mindenkin a 'szia, hogy vagy-puszi' körökkel, már el is ment egy óra.

Ezután meg volt az első koccintás, majd a második, aztán egy kis beszélgetés után, jöhetett a vacsora. Mesébe illő terülj-terülj asztalkám volt, mondjuk azt nem tudom, hogy hol lehetett erre a 32 főre ennyi alapanyagot beszerezni. Jött a házigazda köszöntője, aztán Orsié is, majd mikor már belekezdtünk volna a csodás vacsiba, hirtelen felpattant két srác is a társaságból.

Ők is furán néztek egymásra, nemhogy mi rájuk, de csak nevettek egy sort kínosan és Fecó engedte, hogy Liam mondja, amibe belekezdett.

- ... and I really appreciate that you accepted me and made me feel like an old friend and I am very grateful to be here with all of you guys today, especially Linda. Liu, you are the love of my life and you are more than I could've asked for... So there's only one question left. Will you marry me? - térdelt le Liam Lincu széke elé.