B A B A B Ó | ByeAlex

86. rész

- Sziasztok! - köszöntem, ők meg fáradtan intettek.

- Na, holnap találkozunk, cső, jó éjt nektek! - mondta Alex és visszasétáltunk a házba.

Egy kis szobába vezetett, aminek a sarkába be volt hajítva a bőröndje, egy széken pedig már a holnapi szettje hevert. Halkan becsukta az ajtót és elkezdett a ruhái között keresgélni.

- Bár annak örülnék, ha meztelenül feküdnél mellettem, ismerem a többieket annyira, hogy reggel berontanak, ha nem kelek fel vagy nem készülök el időben, úgyhogy... - nyújtott felém szomorúan egy pólót.

Én gyorsan átöltöztem, majd bebújtam mellé az ágyba. Láttam rajta, hogy iszonyat fáradt, de még így is kérdezgetett a napomról, az óráimról, na meg persze arról, hogy mégis hogy jutott eszembe lejönni hozzá.

- Alex, te már nagyon sok mindent megtettél értem, és végre volt egy alkalom, amikor egy kicsit is viszonozhatok abból a törődésből, amit te adsz nekem. Egyébként szánalmas, hogy egyáltalán elgondolkoztam azon, hogy elinduljak-e, pedig ennek egyértelműnek kellett volna lennie - sóhajtottam nagyot.

- Te most csak hülyéskedsz, ugye? Ez most nyálas lesz, de na: az egyetlen dolog ami érdekel, az az, hogy szeretsz-e, és ezt akkor is tudom és érzem, ha nem indulsz el hajnalban, vagy ha nem veszel nekem órát.

- De annyira hálátlannak érzem magamat, és egy-egy nap eltelik úgy, hogy szégyenkezve fekszek le, mert megint nem küldtem cuki sms-t ebédszünetben vagy nem vártam meg, míg hazaérsz a koncertről vagy... - kezdtem a hosszú mondandómba, de Alex leállított és egy apró csókot adott.

- Ha hazamegyünk, ezekről beszélnünk kell - komolyodott el, majd karját átemelte a mellkasom felett és közelebb húzott magához. - Jó éjszakát Szofi!

- Szép álmokat Alex! - suttogtam.

A reggel pont úgy alakult, ahogy megjósolta, Laci csak bekopogott, de erre Alex nem is kelt fel, majd pár percre rá Peti szinte ránk rúgta az ajtót és az ágyon kezdett el ugrálni, mint egy kisgyerek. Beletelt egy kis időbe, mire rajött, hogy én is itt vagyok, így hatalmas elnézés kérések közepette leszállt az ágyról. Azért csak nem hagyta nyugodni, hogy őt már berendelte a stylist és a sminkje is kész van, Alex meg még vígan alszik, ezért zárásként még jó párszor hozzávágta az egyik díszpárnát.

Alex komótosan felült, álmos tekintetével engem keresett, majd mikor megtalált, pici arcra puszikkal ösztönzött, hogy szálljak ki én is az ágyból. Mindketten erőt vettünk magunkon, aztán gyors zuhany után csatlakoztunk a többiekhez. Megint jött a bemutatkozósdi, aztán amíg mindenki Gigi hajával volt elfoglalva, úgy éreztem eljött az ideje annak, hogy hagyjam őket végre dolgozni.

- Megyek lassan - öleltem meg Alexet.

- Mi?? Dehogy mész! Minek mennél?

- Mert az esti táncórákat nem mondtam le, és amúgy sem akarlak titeket zavarni.

- Ne kezdd el! Maradsz és kész, hívj fel valakit, hogy nem mész este - nézett rám szúrós tekintettel.

- Te is tudod, hogy ez nem így működik - biggyesztettem le a számat.

- Eddig elég sokszor így történt... -  rántotta meg a vállát.

- Megpróbálom elintézni - zártam le a témát és elvonultam felhívni Fannit, hogy helyettesítsen.

Szerencsére sikerült rábeszélnem, hogy a péntek esti bulira alapozás helyett táncikáljon pár órát, így nagy mosollyal az arcomon tértem vissza az udvarra. Most éppen Alexet csinosítgatták, ezért megálltam az egyik félreeső sarokban, ahol senkit nem zavarok.

- Milyen jó pasi! Szerencsés vagy... - vigyorgott idétlenül Léna rám.