B A B A B Ó | ByeAlex

35. rész

- Ezt jól elbasztad! - erősítette meg az eddigi gondolataimat Lincu, mikor szerdán telefonáltunk.

- Köszi, hogy ezt mondod! Biztos szándékosan csináltam...

- Ne legyél már picsa, majd keres! Vagy majd jön a semmiből és megint elvisz étterembe. De az is lehet, hogy legközelebb már itt fog térdelni az ajtóban egy kis Svarowski gyűrűcskével - nevetett saját poénján Linda.

- Még csak az kéne... Viszont neked már tényleg az kéne! - kiáltottam a telefonba, mire csak hangos kacagás visszhangzott a vonal másik végén.

- Csúnyán benéztem, nem lesz itt semmi! Pedig már tökre beleéltem magam - sóhajtott.

- Na! Ami késik nem múlik! - vidítottam.

Miután leraktuk a telót elkezdtem bemelegíteni a salsa órához, majd egymás után jöttek a csoportok, így csak arra eszméltem, hogy vége az összes táncinak mára. Vigyorogva siettem a kocsihoz, de egy sötét alakot láttam körülötte sétálgatni, így a telefont elővéve tárcsáztam Sacit, hogyha netalán elrabolnának vagy megölnének, akkor legalább ő tudjon róla.

- Szia! - köszöntem Alexre végül, mikor megláttam, hogy ő az.

- Szia! - mondta komolyan, majd a kocsim felé fordult. 

Kinyomtam a telefont, amin Sacit csörgettem, majd beültünk mindketten és elindultunk hozzám. Vagyis azt hittem. Végig navigált, hogy mikor merre forduljak, majd megálltunk egy ház előtt, aminek az aljában az ablakra "xy iroda" volt írva, fogalmam sincs, hogy mi, mert nem láttam el odáig ilyen sötétben.

Besétáltunk, majd Alex az üres épületben vezetgetett, megannyi folyosón át, míg el nem érkeztünk egy ajtóhoz. Belépve egy hatalmas keverőpulttal találtam szemben magamat, és az üvegfalban tükröződő Alexet figyeltem. Levette a kabátját, majd besétált a fal mögé, megfogott egy gitárt és elkezdett játszani. Közben én is nekivetkőztem, mert láttam rajta 3 pengetés után, hogy elmerült a dallamokban, így nem indulunk el egyhamar. 

Már egyszer megmondtam neki, hogy kb. a Kedvesem-en kívül semmit nem ismerek tőle, amin nagyon nevetett, majd nem szólt hozzám sértődöttségből minimum 20 percig, de végül megpróbálta úgy felfogni a dolgot, hogy szar a zenei ízlésem, és ezért nem hallgattam a dalait. Na persze... Ráhagytam, de titokban azóta már meghallgattam egy-egy számot, így a most felcsendülő dallamokat is egyből felismertem. Ez volt a kedvencem, azok közül, amiket feldobott a YouTube, mivel ennek a szövege valami hihetetlenül csodálatos.

Összeszorított ajkakkal vizslattam és próbáltam nem elordítani magamat a refrénnél. Alex végig bűvölt a szemeivel és éreztem, ahogy vigyor kúszik az arcomra akaratlanul. Jött a második szakasza a dalnak, ahol még nehezebb volt megállni, hogy ne énekeljek. Mondjuk akkor mindenki megsüketülne, így általában maradok a tátogásnál. Végül most is ezt választottam, mert ahogy elérkezett a "Fekete szívem vörös fájdalomra éhezik" rész már nagyon huncutul néztem rá, amitől értetlen fejet vágott, ami nagyon jól állt neki. Tetszett, hogy végre meglepem én is őt. 

Majd jött a "Csak rajtad áll, hogy mit hoz ránk a vaksötét jövő", amit már vele együtt tátogtam. Szemei hatalmasra nyíltak és fülig ért a szája, így alig tudta nevetés nélkül végigénekelni a dalt, én meg mintha a Lip Sync Battle-be lennék, úgy vergődtem a széken, közben végig a mellkasomat karmolásztam, annyira beleéltem magamat a dalba. A fejét rázva sétált ki hozzám, majd lassan hajolt közel hozzám és valamiért úgy éreztem, hogy nem csak egy csókkal fogjuk befejezni az énekelgetősdit.