B A B A B Ó | ByeAlex

73. rész

- Minden rendben? - hunyorogtam Alex irányába, az egész szobát betöltő fény miatt.

- Persze, csak Balázs nem érzi jól magát, szerinte megfázott, és már tudom, hogy ilyenkor mi következik... - ráncolta a homlokát.

- Óó, sajnálom - biggyesztettem le a szám szélét.

- Max elmarad a pénteki koncert, de a szombatit muszáj megtartani, mert minden jegy elkelt. Mindegy, menj aludni, én ezt gyorsan lerendezem - bújt megint a telefonja mögé.

- Csók! - intettem felé és visszadőltem az ágyba.

3 perccel keltem hamarabb, mint a beállított ébresztőm, így duzzogva fordultam oldalra, hogy legalább Alex jelenléte felvidítson, de ahogy órákkal ezelőtt, most is egyedül feküdtem az ágyban.

A lakást végigjárva sehol nem találtam őt , csak egy cetlit, amin bocsánatot kér, de el kellett sietnie, hogy megbeszéljék a többiekkel a hétvégét. Egész nap nem jelentkezett, így megcsináltam az áprilisi terembeosztást és az edzésterveket, majd bekapcsoltam a Moana-t vagy Vaiana-t, vagy hogy a szarba hívják szegény lánykát. Nagyon cuki mese volt, de nem tudta elterelni a gondolataimat. Épp a stáblista gördült, amikor kopogtak, így gyorsan kinyitottam az ajtót, ahol Alex vigyorogva állt. Pár másodpercig farkasszemet néztünk, aztán a háta mögül előkapott 3 csomag nápolyit, amitől hangosan felkacagtam.

A kanapén pihentünk, amikor megcsörrent a telefonja, de ő csak kinyomta a hívást és tovább figyeltük a soron következő idegesítő vitamin reklámot. Még jött pár hívása, majd a hatodik után kikapcsolta a készüléket, amit nem igazán értettem, de boldog voltam, hogy csak ránk koncentrál.

A következő pár hét hasonlóan telt, s bár nem tudtam végül elmenni a koncertre, így is együtt töltöttük a napok nagy részét, amiért nem győztem hálálkodni. Éppen ezért meglepi vacsival vártam csütörtökön, majd egy szenvedélyes szerelmeskedéssel zártuk az estét.

Ma reggel egy hatalmas rózsacsokor fogadott a konyhában, bár igazából Alex kidolgozott felsőteste mindig nagyobb ajándék, mint bármilyen virág vagy édesség. Ezt egy hosszas csókkal tudtára is adtam, majd lefőztem a kávéját, magamnak meg csináltam egy bögre forró csokit és az ablakból bámultuk az utca embereit.

- Ma tudod, hogy egy nagyon fontos este lesz?! - kortyolt bele a kávéjába, és bármennyire is próbáltam arra koncentrálni amit mond, a rekedt hangja és a kócos haja elvonta a figyelmemet.

- Tessék? - pislogtam nagyokat, mire ő csak a fejét csóválta.

- Ma. Este. Fontos - tagolta, mire kinyújtottam rá a nyelvem.

- Tudoooom, már március óta ezt várod. De nem is mondtál róla semmi konkrétumot... Hova megyünk egyáltalán? És kik jönnek? Csak a srácok? Mibe menjek? - kérdeztem sorba mindent, ami eszembe jutott.

- Na jó... Ezt megiszom és mindenre válaszolok - vigyorgott.

Miután megreggeliztünk tényleg majdnem minden részletet elmondott, így összeállt a kép a fejemben arról, hogy mi lesz ma a program. Kikészítettem egy fekete overált, amit egy arany színű magassarkúval és egy ugyanilyen színű övvel és táskával párosítottam, majd igyekeztem elkészülni időben, mert Alex reggel óta sürgetett, pedig csak 7 órakor kezdődik a vacsora. Mint később kiderült, teljesen fölöslegesen kapkodtam, mert Alex minimum 50 percig tollászkodott, így már idegesen néztem másodpercenként a telefonomat, mert biztos voltam benne, hogy el fogunk késni.

-18.51! - kopogtattam a fürdőszoba ajtaján, de semmi válasz nem jött.

4 perc múlva újra kiáltottam neki, de még mindig semmi reakció.

Ekkor megcsörrent a telefonja, amin egy számomra elég utálatos név villant fel.

- Réta hív... - szóltam be újra a fürdőbe, mire kicsapta az ajtót és elindult a hangosan csörgő telefonja felé.