B A B A B Ó | ByeAlex

56. rész

Csalódottan bámultam utána, majd Lincu csillogó szemeit és gyorsan bólogató fejét figyeltem. Ezután megint Erickre néztem, aki a kezét nyújtotta felém és elkezdett a mosdók irányába húzni. Fogalmam nem volt mi történik, de minden olyan hirtelen történt, hogy nem tudtam gondolkodni. Csak azon kaptam magunkat, hogy bezártuk magunk mögött a mozgássérült wc ajtaját és vadul csókolózni kezdtünk. Én életemben nem remegtem ennyire a gyönyörtől, amin Eró diadalittasan elmosolyodott, majd folytatta eddigi hadjáratát a szívemhez vezető úton. Vagyis inkább a tangámhoz vezető úton, de mielőtt kezét a csípőmnél lejjebb csúsztatta volna, megállítottam és eltávolodtam tőle. Az arcomat a tenyerembe temettem, aztán a csaphoz léptem és meg is mostam azt, mert észhez kellett térnem.

- Baj van? - kérdezte aggódva, mire csak belemosolyogtam a tükörbe.

- Nem. Csak ez - mutattam körbe - nem olyan romantikus.

- Ne haragudj - nevette el magát - de már nem bírtam tovább - nyalta meg a szája szélét, amitől egyből elpirultam.

- Eró, szerinted ez helyes? - kérdeztem félénken.

- Nem tudom - gondolkodott el.

- Mármint ismerlek ezer éve, és bárki bármit megadna, hogy veled legyen. Még én is anno azon agyaltam, hogy lehetne téged elcsábítani, de most valahogy nem...

- Nem olyan, amilyennek elképzelted? - kérdezte szomorúan.

- Nem, vagyis de! Pont olyan, sőt sokkal szenvedélyesebb és gyönyörűbb, de nem tudom, hogy jó ötlet-e.

- Még mindig szereted?

- Kit?

- Azt a barmot?

- Dehogyis! Sose szerettem!

- De vele le tudtál feküdni - mondta gondolkodás nélkül, nekem meg darabokra tört a szívem.

- Ne haragudj! Még én sem értem magamat! - kerestem a kifogásokat arra, hogy miért is torpantam meg.

- Rád nem lehet haragudni! - jött közelebb és hosszasan megölelt.

- De én nagyon szégyellem magam! A rakparton, a nyárzáró bulin, a karácsonyi vacsorán, és még most is ezt csinálom veled - néztem a szemébe.

- Meg a 2015-ös győri fellépésen és a Mikulás bulin is, de ki tartja számon - nevetett, ami engem is bazsalygásra késztetett.

- Eró, úgy szeretlek, mint a bátyámat!

- Gyere ide! Én is téged Hugica! - húzott egy újabb ölelésbe, majd elindultunk vissza a többiekhez. - De ugye tudod, hogy minden második pornófilm stepbrother meg stepsister viszonnyal kezdődik...

- Erick Álvarez! - csaptam egyet a karjára és elhúzódtam tőle, de egyből visszarántott.

Kisétáltunk a wc-ből, aminek az ajtaja előtt egy kerekesszékes srác várt, így Eró alig győzött bocsánatot kérni tőle, de a srác csak végignézett rajtam és adott Ericknek egy pacsit, így már nem volt akkora lelkiismeret-furdalásom, mint azelőtt. Erick a derekamat szorítva, vigyorogva lépkedett, én meg alig bírtam a tempót, így majdnem elestem, de természetesen erősen fogott a hősöm, így nem találkozott az arcom a padlóval. Réta önelégült vigyorával azonban igen, amit egy apró intéssel kísért, mintha annyira jó barinők lennénk. Én csak bólintottam egyet, hogy mégse legyek paraszt, majd a többiekhez visszaérve folytattuk a bulit.

4 óra felé kezdtünk elfáradni, így a lassan elszállingózó tömeget mi is követtük és a sorakozó taxit mellől integettünk körbe egymásnak. Én Erickkel mentem, annak ellenére, hogy ő a tánciskola irányában lakik, de ragaszkodott hozzá, hogy hazakísér. A kocsiból kikászálódva dobtam puszit neki, majd besiettem a lifthez, és 10 perc múlva már az ágyon fetrengtem. A biztonság kedvéért bekészítettem magam mellé a felmosóvödröt, de hajnalban azért sikerült kijózanodnom egy kicsit, ezért reméltem, hogy nem lesz rá szükség. A csoportba benyomtam pár holdacskát, majd megvártam míg visszareagálnak, hogy lássam mindenki hazaért-e már. Erick egy külön üzenetben írt:

"Jó éjszakát Hermosa! Köszönöm ezt a csodás estét!"