B A B A B Ó | ByeAlex

57. rész

Az első reggelem 29 évesen. Hű. Belenézek a tükörbe és ugyanolyan vagyok, mint tegnap reggel, csak egy kicsit másnapos. Ennek nagyon megörülök, annyira, hogy beülök a kocsiba és elmegyek a közeli Mekibe, hogy még elcsípjem a reggelit, így a gőzölgő toast-okat tömöm magamban. A visszapillantóban látom csak meg, hogy mennyire idétlenül nézek ki, amikor fél kiló sajt nyúlik a szám és a reggelim között, de csak nevetek rajta egyet és hajtok tovább. Beszaladok az Ikeába, és veszek pár teljesen haszontalan cuccot, ami olyan jól nézett ki a polcon, de csak otthon jövök rá, hogy mennyire felesleges volt az egész vásárlás. Az egyetlen értelmes dolog az a kismillió gyertya, amikből meg is gyújtok párat és a színig megtöltött kád szélére rakom őket. Bezuhanok a habtengerbe és percekig mantrázom, hogy mennyire jó életem van. Épp nyúlnék a bekészített forró csokimért, amikor kopognak, de nem zavartatom magam, ez az én napom. A türelmetlen kopogás egyre erősödik, majd elhallgat. Végre nyugodtan dőlök hátra, de ekkor megszólal a csengő éles hangja, így idegesen kiszállok a kádból, magamra kapom a köntöst és feltépem az ajtót.

- Rutokivszki Zsófia? - olvas fel a papírjából a fiatal srác.

- Majdnem - nézek rá szúrós tekintettel, de nem azért, mert nem tudja kimondani a nevemet.

- Ide kérek egy aláírást - nyújtotta felém a táblát, amit aláfirkantottam, majd készültem átvenni apa vagy anya ajándékát, amit minden évben így kapok, de semmit nem láttam a srác kezében.

Összeráncolt homlokkal figyeltem, ahogy a szignózásom után a lift felé indul, majd kihúz belőle egy hatalmas dobozt. Berúgdostam a nappaliba, majd a homemade spa élményemről elfeledkezve egyből nekiestem a kartonnak. Már azt hittem, hogy mindenhol elvágtam a celluxot, ahol kellett, de még mindig nem engedett ez a szar, így elkezdtem tépni az oldalát.

Egy hatalmas vászonképről bámult rám anya, én meg az ölében vigyorgok, mint a tejbetök. Hát... anya sose volt az ajándékozás mestere, így ez is a szekrénybe lesz elsüllyesztve, de örülök, hogy minden évben meglep valamivel. Miután visszabattyogtam a fürdőbe megint kopogtak és ismét trappolva mentem az ajtóhoz.

- Jó napot. Aláírás itt - mutatott életuntan egy másik futár gyerek, majd átadta apa ajándékát, egy nagy csokor liliomot egy levéllel együtt, amiben egy 2 személyre szóló utazás és költőpénz lapult.

Miért hiszi azt még mindig, hogy ettől jobb lesz?

Mérgesen szálltam vissza a kádba, de az epres gyertyák illata egyből megnyugtatott. Már épp ellazultam, amikor megint csengettek, így feladva a kényeztetős délutánomat, leengedtem a vizet, és az ajtóhoz vonszoltam magam.

Az első futár srác mosolygott megint rám, így még mielőtt bármit adott volna, beszaladtam apa borítékjáért és egy 5000-t nyomtam a kezébe, amitől annyira meglepődött, hogy majdnem elfelejtette odaadni a következő szállítmányát.

- Jaa, ne haragudj, ez lesz az - lépett megint a lifthez, így már végképp nem tudtam mi folyik itt.

Egy, a menyasszonyi ruhák tárolására használt fekete vászon zsákot húzott elő, majd a kezembe nyomott még egy cipősdobozt és boldogan intett, én meg csak álltam egy szál fürdőköpenyben az ajtóban egy komplett szalagavató outfittel a kezemben. Berúgtam az ajtót és az ágyra terítettem a zsákot, hogy megnézzem mivel egészítette ki az ajándékát apa.

"2017. 03. 12. 19.00.
- MA "