B A B A B Ó | ByeAlex

95. rész

Miután vasárnap hazajött sokáig beszélgettünk a témáról és arra jutottam, hogy a kedves emlékek, és a szívemhez közel álló, visszatérő emberek szeretetének ellenére ideje elengedni az aerobic-ot és a magán úszásórákat.

Így kipipálhatom az egyik dolgot a listáról, de a legnehezebb, a lakás, még mindig hátra van. Bár igaza lett Alexnek, alig van itthon, de akkor is jó lenne, ha otthonosabban érezné magát és nem egy átmeneti szállón. Amikor már majdnem elfogyott a remény és a türelmem, akkor hívott Lincu, hogy tőlük nem messze kiadó egy nemrég felújított, 3 szobás lakás, csendes környéken, így gondolkodás nélkül telefonáltam, majd másnap már mehettünk is megnézni. Mármint mehettünk volna, mert nyilván Alex nem tudott eljönni velem, így elég zsákbamacska az egész, de cserébe megkaptam Lindát és Liam-et. Ez nagyon jól jött, mert ők tüzetesen átvizsgálták a lakást, mivel három hónappal ezelőtt, amikor ők költöztek össze, hét különböző lakással verték át őket.

- A konyha, az étkező és nappali 1 éve lett egybenyitva és renoválva, a fürdőszobát 2 hónapja fejezték be. Az egyik hálószoba egy hónapja kapott hatalmas beépített gardróbszekrényt, a másikban most cseréltek nyílászárót és fűtőtesteket, így tökéletes kis kuckó, ha gyarapodna a család - kacsintott az ingatlanos nő.

Miután engem teljesen elvarázsolt a hely, így már csak arra vártam, hogy Lincuék is bólintsanak. Ahogy végigmértek mindent, elmentünk kávézni és megbizonyosodtam, hogy nem csak én vagyok odáig a lakásig, hanem ők is.

- Mi nem találtunk semmi kivetnivalót benne, az egész szuperül meg lett csinálva, hibátlan minden, víz-fűtés-áram is tuti. Nincsenek elrejtett beázás-foltok, nem penészes, nem esik a plafon a fejetekre, szóval jó lesz itt nektek! - mosolygott Lincu, Liam meg hevesen bólogatott, mintha minden szavát értette volna.

- Na, akkor ezt megbeszéltük, úgyhogy térjünk át az esküvőtökre! - csaptam össze a tenyereimet.

- Messze még a szeptember - legyintett Lincu, én meg csak hüledeztem, de a huszon-x év alatt megtanultam, hogy felesleges kételkedni benne, mindent idejében csinál és úgy, ahogy ő akarja.

Sokáig beszélgettünk még, aztán elindultam megtartani a táncóráimat. Amíg felkészültem eszembe jutott, hogy lassan el kell mondanom az uszisaimnak, hogy csak július végéig ugrándozok a medence szélén, aztán jön valaki új a helyemre.

Az órák megint hamar elillantak és már indultam a kocsihoz, amikor Eró megállított egy szóra.

- Akkor mi lesz?

- Mi lenne? - értetlenkedtem.

- Beadod a felmondást, vagy maradsz? - aggodalmaskodott.

- Jaaa, maradok drága, eszembe se jutott itt hagyni titeket! Viszont a vízi-aerobic-ot abbahagyom. De igazából azon még nem gondolkoztam el, hogy mit fogok csinálni reggelente, mert már három éve ez a napi rutinom része. Fura lesz először biztos - merengtem el.

- De ha így érezted jónak, akkor biztos jó lesz! - ölelt meg, majd visszasietett a suliba.

Én hazagurultam, ahol Alex már várt rám és izgatottan fészkelődött a kanapén.

- Naaaa? Az sms-ed elég pozitív volt. Hogy tetszett a lakás? Vagyis inkább nekem tetszene-e? - vigyorgott.

- I-mád-tam! Amúgy tök ijesztő, hogy itt kínlódok több hete, aztán a semmiből jön egy ilyen, tökéletes lakás.

- Ez nem ijesztő, hanem szerencse - nevetett hangosan. - Mikor költözhető?

- Igazából azonnal, de augusztus első hetében állapodtunk meg.

- Legyen inkább azonnal - tápászkodott fel és elindult a szobába.