B A B A B Ó | ByeAlex

29. rész

- Igazából nem nagyon tudom kiverni a fejemből azt a képet, amikor állsz a konyhaajtóban egy szál semmiben... - nézett mélyen a szemembe.

- Kértelek, hogy ne beszéljünk róla! - morogtam.

- Pedig megmutathatnád még egyszer azt a szettet - kacsintott és gúnyos vigyor ült ki az arcára.

- Alex! - ráncoltam a szemöldökömet idegemben.

- Egyébként tényleg utoljára... És nem basztatásképp... Nagyon szexi volt - komolyodott meg egy pillanatra, de még mindig nem tudtam eldönteni, hogy tényleg így gondolja vagy csak szívat.

Amikor befejeztük a vacsorát, Alex majdnem rám borította az asztalt, olyan mérges lett, hogy makacskodok a számla rendezése miatt, de végül belement, hogy felezzük el. Mondjuk szegény kénytelen volt, mert már minimum 10 perce állt a pincér mellettünk, így elég kínos volt előtte a "tedd már el azt a kártyát" meg a "nem vitatkozok, én fizetem a sajátomat" mondatokat vágni egymáshoz.

A kocsihoz érve még mindig csak csóválta a fejét, amiért nem engedtem fizetni, és ezen felül még egy hosszú 'silent treatment-tel' is megajándékozott.

- Bocsánat - mondtam szomorúan, de nem reagált semmit. - Alex... Tudom, hogy ez a csend-terápia dolog megy neked, mert 4 hónapig nem írtál, de most kérlek szólj hozzám!

- De bolond vagy! - nevetett fel. - Nincs itt semmi csend-terápia.

- Akkor jó, mert tudnod kell, hogy abban én vagyok a legjobb... - nevettem én is.

- Akkor nem elég, hogy vergődsz, hisztizel, makacs vagy és önfejű, de még hozzám se szólnál, ha olyat mondanék, amivel megbántanálak... Fasza - kacagott még mindig.

- Csak óvatosan a szapulással, mert ha tovább piszkálsz, akkor ízelítőt kaphatsz a csend-terápiámból! - fenyegetőztem.

- Adja az Isten, hogy végre befogd azt a kicsi szádat! - mondta, aztán még hangosabban nevetett, mint eddig.

- Nem is tudod, hogy kicsi-e - tereltem el a beszélgetést akaratlanul egy újabb perverz téma felé.

- Biztos lehetsz benne, hogy ehhez az! - nézett rám, aztán az ölébe, majd megint rám, mire belőlem is kitört a nevetés.

- Megnézném én azt... - töröltem a könnyeimet amik a nagy hahotázásunkban gördültek az arcomon.

- Szóval megnéznéd... - mondta halkan, aztán rátette a kezét a combomra, mire a fejemet rázva az ablakon át vizsgáltam a magas épületeket.

Pár perc múlva bekanyarodtunk az utcámba, aztán leparkolt a ház előtt. A keze még mindig a lábamon pihent, mire felé fordítottam a fejemet, amikor leállította a motort, és csak néztünk egymás szemébe kis ideig.

- Ez tiszta gáz! - nevettem el magamat, ma már sokadjára.

- Csak egy kicsit - mosolygott ő is. - Nem tűnsz valami romantikus alkatnak.

- Pedig de, csak nem vagyok biztos benne, hogy neked látni kell azt az énemet - gondolkoztam el komolyan azon, hogy mi is történhetne velünk a mai nap után.

- Szóval több éned is van, wáó! - vigyorgott.

- Hát a 'szexi cuccot felvevő-bepróbálkozósat', meg a 'filmnézős havercsajt' már ismered.

- Meg a 'hisztizek egy sort az étterem kellős közepén, mert nem engedem, hogy egy férfi fizessen a vacsorámért' énedhez is volt már szerencsém - röhögött.

- Ne haragudj! - kértem bocsánatot ismét.

- Én nem haragszom, örülök, hogy megismerhettem ezt az oldaladat is. Kis akaratos picsa - csapott a combomra, mire mindketten megint nevetni kezdtünk.

- Na menj, mert a 'jó éjszakát-melletted elalvós' ribid már vár - emlegettem fel a korábbi, augusztusi poénunkat.

- Ilyen még nincs, de betölthetnéd ezt a pozíciót - mondta lazán, mire csak forgattam a szemeimet.

- Egy próba éjszaka? - biccentettem a ház felé, majd a félmosolyából tudtam, hogy simán benne van a dologban.