B A B A B Ó | ByeAlex

9. rész

A gondolataimból a hangosan elinduló zene és a körformát felvevő diákok zökkentettek ki. Felnéztem Erickre, aki a kör közepén csillogó szemekkel figyelte a tanítványokat, majd biccentett felém és nehézkesen feltápászkodva elindultam, hogy bemutassuk az első lépéseket.

- Amikor elhangzik, hogy „DAME" (dáme), akkor egy kis lépéssel a férfiak továbbhaladnak, így megcserélve a partnereket, rendben? – kérdezte, majd a félénk emberkék nagyokat pislogtam.

- Gyakoroljuk egy kicsit! – bíztattam őket és beállva a körbe, én is az utasításoknak megfelelően lépkedtem, majd segítettem a párcserénél a fiúkat.

- Szuper! DAME! – kiáltott Eró.

Hamar eltelt az első óra, majd mindenki lihegve hallgatta a tanfolyamról szóló információkat.

- ...És az első, vagyis a mai óra ingyen volt, ezzel is a bocsánatotokat kérve a késésért és a kavarodásért! – fejeztem be, mire mindenkinek széles mosoly jelent meg az arcán.

- Köszönjük szépen, hogy itt voltatok! Gracias! – intett az ajtón kifelé hömpölygő tömegnek Erick.

- Annyira hálás vagyok, hogy beugrottál! Nem tudom mivel köszönhetném meg! – néztem rá fáradtan.

- Ez természetes Hermosa! – mondta, amitől megint teljesen elolvadtam.

- De most komolyan! Valamivel szeretném meghálálni! – mondtam, majd csóváltam a fejemet, hogy most muszáj valamit kitalálnia, mert nem engedem, hogy szó nélkül elengedje ezt a szívességet is.

- Jóóó, akkor gyere be a kizomba órámra – tette fel a kezeit, mivel más nem jutott eszébe.

- Itt leszek! – mosolyogtam, majd elköszöntem tőle és felkészültem a következő órámra, persze előtte alaposan megnéztem, hogy melyik csoportom jön.

A nap hamar eltelt és minden óra fantasztikusan zajlott. Hazafelé elugrottam vásárolni, majd sorra ráírtam a csajokra, hogy élnek-e még a tegnapi után. Mire hazakocsikáztam, már nagyjából vissza is írt mindenki, kivéve Saci, ami kicsit megrémisztett, mert tegnap is elég érdekes állapotban volt. Felszaladtam kipakolni a cuccokat, aztán elsiettem hozzá.

Már 3 perc is eltelt és semmi. Nem reagál az egész lépcsőházat zargató dörögbölésemre és a csengetésre sem. Már készültem rendőrt hívni és berúgni az ajtót, amikor egy tegnap esti ismerős arc tessékelt be.

- Jó estét?! – néztem végig rajta, mert elég furcsa látványt nyújtott, este 7kor, egy boxerben álldogáló, 40es éveinek végén járó faszi, Saci folyosóján.

- Szia! – mondta vidáman, majd a fürdőszoba felé biccentett.

Gondolkodás nélkül feltéptem az ajtót, mire a kádba ejtőző Sári összerezzent.

- Jézusom, majdnem összepisiltem a bath bomb-os, habos-babos, kényeztető fürdővizemet! – sipítozott, mire nevetnem kellett.

- Baszki Sára, mi a szart csinálsz? – utaltam a lakásán majdnem pucéron tartózkodó személyre, aki nem mellesleg tegnap még Orsit fűzte.

- Élvezem az életet! – vigyorgott. – Jövőre 30 éves leszek Zsófia, nem akarok egyedül meghalni.

- Úristen, te tiszta hülye vagy! – mentem közelebb és egy adag habot a kezembe kapva az arcába fújtam, ő erre majdnem berántott a kádba.

- Hűűűha, csatlakozhatok? – nézett végig rajtunk a vén csávó, mire undorodó fejjel figyeltem, ahogy közelebb jön. – Azt már láttuk tegnap, hogy a lányok nem állnak messze tőled, de lehet, hogy hármasban is kipróbálnád, nem? – nézett rám, én meg azt hittem belefojtom a csillámportól tündöklő vízbe.

- Maga normális? Nem vagyok leszbi! – válaszoltam flegmán. – És nincsenek ilyen gusztustalan fétiseim se, bocs! Majd beszélünk Sacc! – intettem és kisétáltam a fürdőből.

A kocsiban még mindig az előző percekben történtek sokkja alatt voltam, de igyekeztem az útra koncentrálni, mivel elég nagy volt a forgalom. Hazaérve bedőltem az ágyba és végiggondoltam a tegnap estét. Most kajak azt hitték, hogy a nőket szeretem...?