B A B A B Ó | ByeAlex

59. rész

Én gyorsan magam elé kaptam Erick felsőjét, mivel az volt közelebb, Eró meg a haját fésülte ki a szeméből, hogy jobban lássa, ki az aki miatt megszakadt a mámor.

- Soha többet nem akarok ilyet látni itt, különben mindketten repültök! - mondta mérgesen Angi és becsapta maga mögött az ajtót.

A homlokomat az Erickéhez döntöttem és lihegve gondolkoztam azon, hogy hogy lehettünk ennyire hülyék. Ericknek viszont eszében sem volt azon agyalni, hogy mekkora balhéba kevertük magunkat, mert még mindig simogatta a hátamat és próbált megcsókolni.

- Erick, ne már! Hallottad! - toltam el magamtól.

- Már zárva van az ajtó, nem látja senki... - húzott vissza, de én a combján megtámaszkodva és a vállába kapaszkodva felálltam és visszavettem a topomat.

- Ez nem kell? - kérdezte, miközben a melltartómat lebegtette a levegőben.

- De, köszi - nyúltam érte, de elkapta a kezemet és újra megcsókolt.

Az, hogy az előbb megzavartak, nagyon kellemetlenül érintett és ajkainak íze most már inkább keserédes, így nem tudom bűntudat nélkül kóstolgatni őt.

- Ma nem lesz órád, ugye? - kérdezte, én pedig megráztam a fejemet. - Akkor gyere fel, ott is folytathatjuk - ölelt magához.

- Haza kell mennem - suttogtam.

- Eddig nem tűnt úgy, mintha bárhova sietnél... - nézett a szemembe csalódottan.

- Ne haragudj! - mondtam, majd egy apró puszit nyomtam az arcára és kirohantam a kocsihoz.

Fel-alá kanyarogtam a városban és próbáltam a helyére tenni a dolgokat a fejemben, de szinte lehetetlen volt. Mire leparkoltam a ház előtt már zsongott az agyam a sok hülyeségtől, így elterveztem, hogy amint felérek, bezuhanok az ágyba és holnapig csak lustálkodok.

A kulcsaim után kutatva álltam meg a kapucsengő előtt, amikor egy ismerős hang szólított meg. Próbáltam úgy tenni, mintha nem hallottam volna meg, de megint a nevemet kiáltotta.

- Szof, miért nem vagy még kész? - hallottam a hátam mögül Alex hülye kérdését, én meg idegesen kerestem tovább a kulcsot. - Hé! 7kor indulunk - szólt hozzám ismét.

Én még mindig szótlanul túrtam a táskám tartalmát, de kis idő után a vállamra tette a kezét, így mérgemben elkiáltottam magam.

- A kurva életbe!

- Jól van na - vette le rólam a kezét, én meg a kabátzsebembe nyúlva végre megtaláltam a tetves kulcsot és kinyitottam a kaput.

Hiába igyekeztem behúzni magam után a hatalmas ajtót, még így is átlépett a küszöbön, így morcosan egy 'ouch'-ot hallatva tudtomra adta, hogy majdnem rázártam a nehéz faajtót. Szorosan lépkedett mögöttem, én meg próbáltam elhitetni magammal, hogy ez csak egy rossz álom, mi véget ér, ha felérek, de a liftben rájöttem, hogy nem úszom meg ennyivel. Már az összes lelkizős szöveg megfogalmazódott bennem, mire felértünk a tizedikre, de a liftajtót kinyitva mindet elfelejtettem, így csak feltéptem az ajtómat és megpróbáltam még Alex előtt becsapni. Persze ez az akcióm akkor lett volna csak sikeres, ha nem lenne magasabb és erősebb nálam és nem fogta volna meg az ajtót mielőtt becsukódna. Én azért nem adtam fel ilyen könnyen és nagyokat rántottam a kilincsen, de a nagy erőlködésben elfáradtam, így Alex egy laza mozdulata miatt újra tárva-nyitva állta az ajtó. Komótosan besétált és becsukta az ajtót, engem pedig a falhoz nyomott, a karjaimat a fogashoz szorította és mélyen a szemembe nézett. 

- Mit csinálsz? - kérdezte meglepetésemre teljesen higgadtan.