B A B A B Ó | ByeAlex

17. rész

- Köszönöm, hogy aggódtál, de csak hazahozott. Meg előtte beugrottunk a gyógyszertárba valami kenőcsért - mutattam a sebemre.

- Akaratos köcsög - morogta, amin hangosan felnevettem, így ő is mosolyogni kezdett.

- Erick, nem szoktad te ennyire felkapni a vizet... Mi a baj? - kíváncsiskodtam.

- Semmi, csak nem akartam, hogy bajod essen... - motyogta.

- Ismersz jól, nem kell félteni - mosolyogtam bíztatóan.

- Tudom. De a barátnődet se baszki... - röhögött hangosan, majd a fejemet fogtam, mert tudom milyen mikor Lincu részeg, ráadásul most egy taxiba volt zárva egy szexi macsóval...

- Te jó ég! Mit csinált? - kérdeztem egyből, de nem voltam benne biztos, hogy tudni akarom a választ.

- Csak próbált rám mászni - jelentette ki, úgy mintha ez teljesen normális lenne.

- Ne haragudj rá kérlek! Józanon egész tűrhető! - nevettem.

- Tudom, aranyos kiscsaj - bólintott. - Na készen állsz az órákra? - nézett végig rajtam, de még mindig egy apró törcsiben ültem.

- Még van addig 2 és fél órám - néztem értetlenkedve.

- Tudom, de nem hagyhatom, hogy sérülten tartsd meg őket, így jöttem átnézni a koreókat.

Hálálkodtam egy sort és felvázoltam az edzéserveket. Ő csak bólogatott és jegyzetelt a telefonjába, majd miután végeztünk, megölelt és elindult megtartani az óráimat, így nyertem egy kis 'én-időt'. Az első dolgom egy kényeztető fürdés volt, amit a lábam miatt nehézkesen, de megoldottam. Ezután jöttek a pakolások és a kencék, rendberaktam a szemöldökömet, sőt még a hosszú hullámaim töredező végeit is lecsaptam.

Amikor elkészültem nekiláttam a vacsi készítésnek és a házilag elkészített gyros tálammal leültem a nappaliba tv-zni. Pont a tavaly megjelent Inside Out jött műsoron, így a mese előtt ragadtam órákig. Olyan cuki, de nagyon elgondolkodtató. Amíg azon gondolkoztam, hogy az én agyamban hány ilyen kis manó tevékenykedhet, addig elmosogattam és fáradtan dőltem be az ágyba. Lecseréltem a kötést és boldogan láttam, hogy a krém tényleg gyorsított a seb gyógyulásán. Emiatt akaratlanul is Alex jutott az eszembe és mosolyogva aludtam el.

Másnap reggel már nem bírtam a kényszerpihenőmet, így egy bővebb melegítőgatyába és egy egyszerű felsőbe bújtam, majd a kis Fiat 500-sommal már szeltem is az utcákat a tánciskola felé, pedig ma nincsenek is óráim. Beérve hangosan köszöntem az edzésekre várakozóknak, aztán Nikihez siettem, aki aggódó tekintettel vizslatott.

- Nyugiii! Semmi komoly! - mosolyogtam rá, mire megrázta a fejét.

- Veled mindig történik valami csáje - nevetett fel.

Beszélgettünk még egy kicsit, aztán elkezdtek a csapatok kivonulni a termekből, így kapva az alkalmon besurrantam Eró megüresedett birodalmába.

- Hola! - köszöntem hangosan, mire vigyorogva fordult felém.

- Szia Hermosa! Jobban vagy? - futatta végig a szemeit rajtam, majd a combomon időzött egy darabig.

- Persze, minden szuper! Milyen órád lesz? - kérdeztem.

- Fogggalmam sincs! - nevetett fel, majd az ajtajára ragasztott órarendhez lépett.

- Kezdő reggaeton... - olvastam fel helyette, mire teljesen elpirult. - Úgy érzem jókor jöttem - húztam ördögi vigyorra a számat.

- Itt akarsz maradni az órán? - kerekedett ki a szeme.

- Miért ne? - kacsintottam rá.

Nem tudott mit szólni, így inkább kinyitotta az ajtót, ezzel jelezve a folyosón várakozó tömegnek, hogy bejöhetnek.