B A B A B Ó | ByeAlex

102. rész

Ezután visszasétáltam a nappaliba, de ahelyett, hogy az én bőröndöm tartalmát visszapakoltam volna a szekrénybe, inkább további darabokat dobáltam bele, ezzel jelezve Alexnek, hogy
visszaköltözök, ha tényleg komolyan gondolja a szakítást. Ő csak a kanapé háttámlájának dőlve figyelte, ahogy eltűnik minden a polcaimról. Ekkor következett a fehérneműs fiókom, ahonnan egyre szexibb dolgokat húztam elő, majd mindegyik csipke-csodát egy táskába raktam. Ahogy kiemeltem az utolsó darabot a fiókból, amit történetesen akkor viseltem először, amikor "megakartam hódítani" Alexet, akkor az összes pillangó a gyomromban életre kelt és akaratom ellenére könny szökött a szemembe. Szerencsére hamar elfojtottam a nagy nosztalgiázás vágyát és már hajítottam volna be azt a fűzőt is a táskába, de Alex megfogta a csuklómat és kivette a kezemből a lenge ruhadarabot.

Tekintetét köztem és a nála lévő fűző között kapkodta, majd hirtelen ledobta a földre és nagy lendülettel elindult felém. Az idióta amerikai filmekből ismert békülős szex néha a való életben is működik, pláne ha olyan szenvedéllyel éli meg két ember, mint mi.

- Ezt nehogy el tedd, mert akkor nem hagyjuk el a hotelszobát egy percre sem - vette fel a földről a fehérneműt.

- Akkor menjek veled? Mindenféle vicc meg konfliktus-keresés nélkül kérdezem! - tettem fel a mutatóujjamat.

- Még alszom rá egyet... - húzta gúnyos mosolyra a száját.

- Mit kérsz vacsorára?

- Azt, hogy készülj el 5 percen belül - nézett az órájára, én meg elkezdtem magamra kapni a dolgokat a bőröndből.

Elmentünk egy közeli gyros-oshoz, aztán kocsikáztunk a városban órákon át, bár mindvégig szótlanul ültünk egymás mellett. De most kellett a csend mindkettőnknek. Mikor megállt a ház előtt, akkor lassan felém fordult és percekig csak néztünk egymás szemébe. A világ összes kincse nem ér annyit, mint az ilyen pillanatok, mondhat bárki bármit.

Ahogy megsimogattam Alex kezét, egy váratlan könnycsepp gördült végig az arcomon. Meglepettségemben elkezdtem hangosan röhögni amiért ennyire  érzelgős lettem mellette, aztán ő is csatlakozott a nevetéshez.

- Ez gáz! Hogy lehet ezen elsírnia magát az embernek? Mi lenne, ha egyszer kapnál egy kiskutyát vagy megkérném a kezedet...? - húzta fel a szemöldökét.

- Jól van már! Remélem tudod, hogy szeretlek... És komolyan Alex, én nem szeretnék veszekedni, nem akarom, hogy a legkisebb dolgokon összekapjunk, mindkettőnknek vannak rossz napjai, de figyelmesnek, megértőnek és türelmesnek kell lennünk. Kérlek bocsásd meg, ha mostanában, vagy eddig valaha olyat mondtam, ami rosszul esett neked, mert soha nem akartalak megbántani! De arra kérlek, hogyha bármikor bármi bajod van, akkor először próbáld meg higgadtan felvázolni a problémát és ne az legyen, hogy egy ingerült napod után mindent egyszerre, rajtam vezetsz le - fejeztem be a hosszú mondandómat és még én is ledöbbentem, hogy ennyire összeszedett volt a dolog.

- Értem, tudom, köszönöm, igyekszek és szeretlek! - hajolt közelebb és egy édes csókot adott.

- Holnap új nap, tiszta lappal indulunk - nyomtam még egy puszit az arcára és kiszálltunk a kocsiból.

- Akkor ma még elszaladok gyorsan kurvázni, inni meg ilyenek - röhögött, és hiába volt ez az eddigi legszarabb poénja, én is felnevettem.

- Még van 2 órád és 34 perced, siess! - mentem bele a hülye játékába.

- Na, ez még viccnek is rossz volt, ne haragudj! - húzott magához közelebb.

- Alex, csak nem megint bocsánatot kértél? - nevettem.

- Ne szokj hozzá! Annak viszont örülök, hogy nem a csajozáson akadtál ki - komolyodott meg.

- Az már megvolt tegnap, ne aggódj - nevettem hisztérikusan.

- Hát nem úgy tűnt, mint akit nagyon meghat a dolog. Olyan lazán kezelted... Mármint amennyire emlékszek belőle, mert elég homályos pár dolog.

- Éppen ezért kell teljesen elfelejtenünk... Na, nézd át a bőröndöket, vagy mondd el végre, hogy hova megyünk, hogy leellenőrizzem, hogy mindent elraktam-e - biccentettem az bőröndök felé.