B A B A B Ó | ByeAlex

38. rész

- Ne mondd, hogy nem vagy kész Babó - forgatta a szemeit Alex, amikor kinyitottam az ajtót melegítőben.

- Szia, neked is! Amúgy hova megyünk? - kérdeztem fáradtan.

- Bevásárolni Karácsonyra! - vigyorgott.

- Muszáj? Mármint szívesen mennék, de a hétvége sokkal jobb lenne! Ma eléggé kikészültem - biggyesztettem le a számat.

- Akkor legyen péntek - mondta szomorúan.

- Ne haragudj! - kértem bocsánatot azonnal, amikor láttam mennyire csalódott lett, hogy nem megyünk.

- Dehogy haragszok! - húzta félmosolyra a száját.

- 10 perc és kezdődik az Avatar - nyitottam nagyra az ajtót.

- Lenne más ötletem is a három óra eltöltéséhez - kacsintott kacéran.

- Azt mindjárt gondoltam, de most... - mondtam halkan, majd a mondat második felét jobbnak láttam elmutogatni, így köröket rajzoltam a hasamon.

- Ne Activityzz már! Mi van?

- Megjött, baszki! - förmedtem rá, mire felnevetett.

- Akkor majd egy hét múlva beszélünk, szia! - intett, majd a lifthez sétált, amit ledöbbenve néztem végig. - Csak viccelek, te kis bolond! Na, engedj már be, megfagyok!

Megtanulva a rendet, a bakancsát levette az ajtóban, majd a kabátot a fogasra akasztotta és bebattyogott a nappaliba. Csináltam két hatalmas bögre forró csokit meg elővettem egy kis nasit és befészkeltem magamat Alex mellé. Persze a film nem kötött le egyáltalán, és a forró csoki tökre elálmosított, de a cukor-lökettől nem tudtam elaludni. Meg persze az sem segített, hogy úgy görcsölt a hasam, mintha 4 liter hipót ittam volna.

Nagyokat sóhajtva és szenvedve dőltem Alex vállára, aki együttérzően simogatta hol a fejemet, hol a hasamat, ami egy kis Placebo-hatással egyből be is csapott, mivel úgy érzetem az érintése után kevésbé kínlódok. Ez mind abbamaradt, amikor kiszaladtam a mosdóba, így ugyanolyan fájdalommal feküdtem Alex mellkasán, mint előtte. Ahogy az arcomat simította, éreztem, hogy egyre jobban elálmosodok, de még mindig nem tudtam elaludni, ami azt eredményezte, hogy nem csak a filmet, de majdnem az egész éjszakát éberen töltöttem.

1 óra körül átsétáltunk a szobába, ahol Alex egyből bealudt én meg forgolódtam kínomban. Végül össz-vissz kb. 37 percet aludtam, ami reggel eléggé meglátszódott a fejemen. Ilyenkor szidom magam, hogy nem sminkelek, pedig néha igazán rám férne.

- Jó reggelt Szörnyella! - nevetett Alex én meg csak morogtam, majd bezárkóztam a fürdőbe.

Mikor végre elkészültem és kb. ember kinézetem lett, akkor kisétáltam a nappaliba, ahol Alex már türelmetlenül várt rám. Lesiettünk a kocsijához, majd kirakott a tánciskola előtt és otthagyott egy "majd hívlak Szofi"-val.

Egy kezemen nem tudom megszámolni, hogy hány görcsoldót vettem be, de eléggé kiütöttek ahhoz, hogy végigtáncikáljam a napot. Este a suli elé kiérve vártam, hogy a Mininek dőlve vár majd Alex, de nem volt sehol, így hazabuszoztam.

" Remélem minden rendben! Szép álmokat Alex! " - küldtem az sms-t 9 óra körül, de nem rezzent meg a telefonom.

Végül péntekig nem kaptam választ, így kezdtem megkérdőjelezni újra, hogy mi is van közöttünk. Fogalmam sincs mit akarunk egymástól, vagy hogy mik vagyunk most a másiknak. Nyilván viccelődünk a "jó éjt ribivel", de nem igazán életcélom egy ilyen pozició betöltése. Arról nem is beszélve, hogy kicsoda ő egyáltalán, mert ahogy múltkor Lincu mutatta az insta-profilját, hát elég nagy követőszámmal rendelkezik. Bele sem akarok gondolni, hogy az a több ezer ember mennyire izgatottan nyitja meg az appot, mikor Alex feltölt egy képet. Én meg csak itt vagyok és próbálok megbarátkozni a gondolattal, hogy ByeAlex vette el a szüzességemet, azóta meg hol volt, hol nem...