B A B A B Ó | ByeAlex

58. rész

Beletelt egy kis időbe, míg rájöttem mit takar a cédula, de mikor felfogtam, hogy ez a mai dátum és a monogramm az Alexé, nem pedig azt jelenti, hogy "ma" fog történni valami,  akkor összetéptem a cetlit és az éjjeli szekrényre szórtam a darabjait. Mérgemben lesodortam a zsákot az ágyról, a dobozt pedig a sarokba hajítottam, aztán elindultam a suliba, hogy ne kezdjek el bőgni. Milyen vicces, hogy amióta Alex az életembe lépett, nemhogy képes vagyok sírni, de napokig tudom itatni az egereket a legapróbb dolgokon. Múltkor egy hülye reklám miatt könnyeztem 20 percig, amiben kiskutyák voltak.

A tánciskolához érve kinyitottam az ajtókat, és maxra csavartam a hangerőt, hogy eltompítsam a gondolataimat, ami egy ideig sikerült is, de a fancsali tükörképemet látva megint rosszkedvem lett, így a babzsákfotelbe roskadtam és a szemeimet becsukva fantáziálgattam arról, hogy mit akarhat. A létező összes történet lejátszódott a fejemben, amikor valaki megérintette a kezemet, amiben a vizes kulacsomat szorítottam. Hirtelen megugrottam ijedtemben, így sikeresen Erickre öntöttem vagy fél liter vizet.

- Azért azt hittem a vizes póló versennyel várhatunk nyárig - nevetett.

- Ne haragudj! Te jó ég, kurvára megijesztettél! - röhögtem el magamat végül.

- Minden rendben? - kérdezte, majd levette a pólóját, így minden egyes kockáján végigvezethettem a tekintetemet.

- Hát... eddig minden rendben volt - mondtam, és még mindig nem tudtam elszakadni az izmainak bámulásából.

- Ha akarod visszaveszem - mutatott a földön heverő felsőre, de én hevesen ráztam a fejemet, hogy eszébe se jusson ilyen.

Ahogy ott guggolt előttem, a gondosan beállított hajától a csípőjéig járt a tekintetem fel s alá, hol megállapodott a kulcscsontján, hol az állán, majd próbáltam a szemeibe nézni, de egyértelmű volt, hogy mennyire kívánom őt. Széles mosolyra húzta a száját, ami arra emlékeztetett, hogy mennyire édesen csókol. Ez annyira felizgatott, hogy nagyokat sóhajtva kellett magamat az ájulás közeli állapotomból visszarángatnom.

- Ugye tudod, hogy mindent le lehet olvasni az arcodról? - kérdezte, de nem várta meg míg válaszolok, csak közel hajolt és ugyanolyan szenvedéllyel csókolt meg, mint tegnap este.

Egyik kezével az arcomat simította, a másikkal pedig kibontotta a copfomat és lassan beletúrt a hajamba. Ettől már tegnap is totál benedvesedtem a táncparketten, így azt hittem azt nem lehet fokozni, de folyamatosan ráz a hideg és bizsereg mindenem az érintésétől. Körmeimet a hátába mélyesztettem, így egy halk nyögés hagyta el a száját, ami még jobban beindított. Levette a felsőmet, majd a lábaimat a dereka köré fonta és áthúzott az ölébe, így a padlón faltuk tovább egymás ajkait.

A hideg parketta miatt felszisszent és inkább visszaült, de nem is bántam, mert így tenyereim közé tudtam szorítani az arcát, és még vadabbul ízlelhettem édes száját. Vékony derekamat hatalmas kezeivel majdnem körbeérte, aztán lentebb csúsztatta őket a fenekemre. Bár a tánc miatt ez már többször megtörtént, most mégis annyira felizgatott ez a mozdulata, hogy gondolkodás nélkül beleharaptam alsó ajkába. Ujjaival ezután a melltartóm kikapcsolásán ügyködött, és amikor sikerült neki letépnie rólam a fehérneműt, akkor lassan végigpuszilta melleimet. Ezekkel az apró csókokkal haladt egyre fentebb, megint a nyakamig, mire nagyot sóhajtottam.

Ajkai súrolták az enyémet és még egy csókért esedezett, amikor valaki megköszörülte a torkát az ajtóban.