B A B A B Ó | ByeAlex

81. rész

Évezredeknek tűnt, mire kijött a fürdőből. A gőzből kilépő, görög Isteneket maga mögé utasító teste sem tudta elvonni a figyelmemet az előbb olvasottakról. Telefonjával a kezemben néztem végig rajta.

- Léna puszil - csúszott ki a számon a meggondolatlan vita-indító.

- Mi van? - kapta ki a készülékét a kezemből. - Jaj, ez csak Léna, az egyik csaj a stábból, hétfőn reggel lesz egy interjúm, amit miattad nem tudtunk felvenni pénteken.

- Miattam? Miért hogyan gátoltalak meg benne? Ott ültem melletted a szerkesztőségben és mondogattam, hogy menjünk már, vagy mi? Te mentél be csütörtökön, te éjszakáztál ott, és ha úgy akartad volna, akkor tegnap is maradhattál volna végtelenségig, mert én már totál feladtam a hétvégénket. És mellesleg nem én mondtam tegnap, hogy velem akarsz lenni, hanem te, úgyhogy örülnék, ha végre nem én lennék a szar mindenért! - fakadtam ki, majd kiültem az erkélyre, ahova szerencsémre nem követett Alex.

Hiába május és jó idő, azért estefelé elég hűvös lett, így bementem a szobába és a lehető legtávolabb feküdtem le Alex mellé az ágyba. Hamar elaludtam, a mai rengeteg programnak köszönhetően, de hajnalban arra keltem, hogy Alex átkarol, ami jól is esett, de még mindig mérges voltam rá a történtek miatt.

Reggel egy cetlit találtam az éjjeliszekrényemen, ami a fürdőbe invitálta, ahol egy másik papírka várt rám, ami az erkélyre navigált. Alex a távolba meredt és észre sem vette, hogy az ajtókeretnek támaszkodva figyelem őt. Kócos haj, csillogó szemek, szögletes állkapocs, csókolgatnivaló kulcscsont, a tetoválások a karjain, mindene elbűvölt.

Mély levegőt vettem, mire komótosan oldalra fordította a fejét, majd először komolyan, később vigyorgó arccal vizslatta az enyémet. Én is küldtem egy apró mosolyt felé, majd együtt csodáltuk a tájat tovább. A teám már rég kihűlt, mire elkezdtünk reggelizni, de az, hogy itt vagyunk, mindenért kárpótol. Csak ne lenne ilyen rossz érzésem ezzel a Lénával kapcsolatban...

A reggeli után segítettem tetris-ezni Alex cuccaival a bőröndjébe, bár fogalmam sincs miért hozott 2 és fél napra 7 külön szettet.

- Mint egy menyasszony. Alsószoknya, abroncs, fűző, fátyol, harisnyakötő... Van még valami, amit el kell rakni? - fordultam felé, mire csak nevetett.

- Úgy érzem, amúgy, viccen kívül, hogy valamit itt fogok hagyni - gondolkozott el.

Közelebb lépett, és csak arra eszméltem, hogy az ölébe kapott és rárakott az ágyon lévő bőröndre.

- Na, szerintem most már minden megvan! - nyomott egy cuppanós puszit a homlokomra, majd kicsekkoltunk a szállásról és elindultunk haza.

Egész úton azt ecseteltem, hogy mennyire boldog vagyok, hogy eljöttünk és, hogy bármennyire is önfejűek vagyunk, na meg persze a kis összezörrenést leszámítva, egész jól sikerült a hétvégénk, mire ő csak helyeselt.

A mai estét nála töltjük, így nagy ívben kanyarodott le az ő háza elé, majd fáradtan baktattunk fel a harmadikra. A cuccokat az ajtóban hagytuk, majd gyors vacsora rendelé következett, aztán Netflix & Chill volt a soron, de a közhiedelemmel ellentétben, Alex a Netflix-re én meg a Chill-re koncentráltam és fél óra dögunalom után bealudtam.

Reggel a kanapé helyett az ágyban ébredtem, ami meglepő azért, mert 11 foknyi lépcső választja el a kettőt és mert nem emlékszem, hogy Alex felcipelt volna az emeletre.
Magam mellé pillantva egy újabb üzenet, ami utasít, hogy egyek, legyen szép napom és hogy este találkozzunk.